Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

12. kép. Tabakosok, tímárok keresztje a Szamár-hegyen (KATONA Gyuláné SZENTENDREY Katalin felvétele 1974) 13. kép. Kereskedőház kapuja „1781" FH - későbbi tulajdonos nevére átalakítva - PJ monogrammal és a kereskedőjelvénnyel. Közli: Voit Pál 1958. 99. 104., 143. sz. tékesítésre. A kereskedelem lett a város életében ekkor a legjövedelmezőbb, mely a görögök, cincárok és szerbek ősi foglalkozása volt. 1696-ban alakították meg a kalmárcéhet, számuk ekkor 16 volt. 1766-ban 15 távolsági - nagykereskedő működött, 1790-ben 13 kereskedőnek 17 hajója vitte az árut Pozsonytól Törökországig és tengelyen Lipcséig. A kiskereskedők száma is gyarapodott, ekkor 22 volt a városban. Szentendre piacközpont volt, máshol is árusított, de a környékbeli falvak ide hozták értékesítésre szánt áruikat és ugyanitt vásároltak iparcikket. A Duna menti központok között Szentendrének is nagy jelentősége volt

80 (13. kép). A legjelentősebb foglalkozási ág Szentendrén a szőlőmüvelés volt. A hegyek déli lankái, az inszoláció, a vulkánikus talaj és az éghajlata ideális feltételeket biztosított a szőlő művelése számára. Már a rómaiak is termesztettek szőlőt, a középkorból több szőlőadományozás ismeretes, a török időkben mustot és bort is szolgáltattak be adó fejében, meg „ ... pro honorario maloza Sőlőtt" mazsola szőlőt.

81 A hódoltság után csak a 18. század elején indult meg újra a szőlő telepítése. A jó természeti lehetőségek miatt 8 évi adómentességet kaptak, akik földjüket szőlővel ültették be. Zichy Péter földesúr ugyan kifogásolta, hogy a szentendreiek kivágták tilos erdeit és ezzel nagy károkat okoztak. Mégis Szentendre életében a 18. század folyamán a legfontosabb a szőlőtermesztés lett. Zichy Péter özvegye Bercsényi Zsuzsanna az új földesúr is úgy tartotta „Szent Endrőnek nem agricultura az élete (kihez is több határ kívántatnék) hanem szőlő mivelésböl és kereskedésből állott s áll industriaja, s oeconomiaja. "

82 A 18. században vörösbort, majd fehéret is termeltek és híres volt a „szentendrei aszú", a 19. században. 1730-ban 3459, 1736-ban 8014, 1752ben 19 735, 1771-ben 30 241 urna bor termett (1 urna = 62,53 1). A 18-19. században átlagban évi 70 ezer akó (1 akó = 54,3 1) volt a termés.

83 1767-ben Grassalkovich, a Kamara elnöke azt írta, hogy Szentendrén egy három hold szőlőt birtokló bortermelőnek nagyobb a jövedelme, mint a húsz holdat művelő szántó-vetőnek.

84 A város jövedelmét a 18. század közepétől a 19. század közepéig a szőlő-monokultúra határozta meg, a szőlőbirtok lett a vagyon forrása, mely fellendítette a kereskedelmet és az ipart (14. kép). Ennek a virágzó szőlőkultúrának vetett véget az 1880-as évek elején megindult filoxéravész. A filoxérabiztos jelentése alapján 1884-ben a 2207