Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

14. kép. Szőlősgazdák keresztje a Szamár-hegy ÉK-i oldalán. (XVIII. század vége) (KATONA Gyuláné SZENTENDREY Katalin felvétele 1974) holdból 33 hold pusztult ki teljesen, és 1895-ben már csak 80 hold szőlő maradt a határban.

85 A város határának felosztása művelési ágak szerint 1874-ben, a filoxéravész előtt: „Az egész határ összege Térmértek 1600 négyszögöllel 135 hold 1189 négyszögöl 1046 hold 1139 négyszögöl 441 hold 1372 négyszögöl 2153 hold 1861 négyszögöl 705 hold 2142 hold 575 hold 72404 hold Bel-telekben Szántóföld Rét és nádas Szőlő Legelő és parlag Erdőkben Terméketlen Összesen: 327 négyszögöl 872 négyszögöl 245 négyszögöl 860 négyszögöl."* A 19. század végére a szőlő-monokultúrára épült gazdaság összeomlott. A mezőgazdaság átalakult, áttértek a gyümölcstermesztésre és a fokozott állattenyésztésre. Hanyatlott az ipar és kereskedelem és a gazdasági élet recesszióját a gyakori elemi csapások, árvizek, tűzvészek csak fokozták. Az 1886-ban megindult vasút megnyitotta az utat a főváros és Szentendre között, ezzel a gazdasági, társadalmi és települési struktúra átalakulását eredményezve. Településszerkezet átalakulása - morfológiai tényezők A történeti Magyarországon piacutcának nevezték a középkorig visszavezethető orsós utcájú falutípust, melynek szalagtelkei egy térszerűen kiszélesedő, majd fokozatosan elkeskenyedő utcát fognak közre. Legtöbbször itt épült a falu temploma. PRINZ Gyula meghatározása szerint Szentendre is piacutcás település volt.

87 Amint korábban ismertettük, a középkori város félkörben tapadt a Duna vonalára és a település vázát a három fő útvonal jelölte észak-dél és észak-nyugati irányba. OPOLCZER Júlia szerint az út menti falutípus a szlávok kedvelt településalakja, Szentendrét is ők alakították ki. Ez így nem fogadható el, mert itt ez a településszerkezet már a középkorban alakult ki.

88 BÁRTH János rámutat, hogy „A Kárpát-medence területén a morfológiai falutípusok nem köthetők nemzetiséghez. A falufajták átlépik a nyelvhatárokat. (...) A falutípusokat alapvetően a földrajzi viszonyok és gazdálkodási módok határozzák meg (...) és bizonyos falutípusok sajátosságai érvényesek a régibb vagy kisebb városokra is."

89 A 17. század végén Szentendrére menekült balkáni népek már nem a településen kívül helyezkedtek el, hanem a város települt részét is megszállták. Csekély volt a száma azoknak a lakosoknak, akik átvészelték a harcokat és itt maradtak vagy elmenekültek, de visszatértek. A már korábban idézett 1697-es birtokper tanúja mutatott három házat, melyek szilvása a Dunáig húzódott, „... de most az Ráczok mind megh szalottak és Lakják. Másik három ház fundusán találtatott húszon ket Racz Haz rajta mostan Egy csoport Izbégen telepedett le, ahol akkor csak néhány elhagyott malom volt. Ahogy a betelepülők mondták „.. .a pusztán telepedtünk le, sem házat, sem szőlőt nem találtunk..."

90 Az elhagyott házak vagy romok nem voltak elegendőek a nagyszámú menekült befogadására, ezért mint fentebb idéztük, a fő utak mentén korábban létrejött hosszú szalagtelkeket felszabdalták és sűrűn beépítették. Azonban az itt talált domborzati viszonyok, az Öregvíz-patak és a Bükkös-patak között emelkedő - Szentendrén hegynek nevezett - dombok; a Templom hegy, ettől északra a Szamár-hegy, a Bükkös-pataktól délre a Paprika-hegy szelídebb lankáit olykor meredek szakadékok lehetőségeit követ-