Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

11. kép. Szentendrei-sziget - a bolgár faluhoz tartozó kukoricaföldek. (1778) Kneidinger Andreas OL S. 11. 76. ban a lakosság foglalkozása, a harmadik és talán a legmeghatározóbb az itt talált állapot és a város sajátos morfológiai tényezői. Jelen munkának nem feladata e három tényező részletes ismertetése, csupán olyan mértékig, mely indokolja és értelmezi a településszerkezet változásaira gyakorolt hatásukat. A különféle népek színes palettája ekkor a város etnikai összetétele. A balkáni népek között szép számmal voltak görögök, macedónok, cincárok, szerbek, bosnyákok és más balkáni népelemek, akik az ortodox vallást követték. A dalmátok és a különböző német és osztrák tartományból származó bajorok, szászok, alsó ausztriaiak, stájerek, frankok, katolikusok voltak. Egy idő után sajnálatosan az a gyakorlat alakult ki, hogy az összes ortodox etnikumot egységesen szerbnek, német nyelvterületről jött etnikumokat egységesen svábnak kezdték nevezni. Abban azonban egységesek voltak, hogy a népcsoportok elsődleges meghatározónak a vallási hovatartozást tekintették. A Budai Kamarai Igazgatóság által felvett 1696-os összeírás szerint 1454 családfő nevét jegyezték fel, becslések szerint mintegy 6 ezer fő. A Balkánról jött népek közül a karlócai béke (1699) után számosan visszatértek a töröktől felszabadult területekre. Az 1715-ös adóösszeíráskor már csak 257 adózó családfőt regisztráltak. Bár ez nem valós érték, mert a szentendreiek kettős adókönyvet vezettek, és az ortodoxok a lélekösszeírás számára is megtagadták az adatokat, hogy számba vegyék őket. 1732-ben 300 fő, 1756-ban 1722 fő katolikus volt. Az 1767-es óbudai - nem nemesi - lakosságot felölelő lélekösszeírás első alkalommal közölte az ortodoxok adatait is. Ekkor 1497 katolikus, 2132 ortodox, összesen a lakosság lélekszáma 3629 fő volt. A problémát még az is nehezítette, hogy az 1770-es úrbéri összeírásig egyetlen valós összeírás nem készült, amelyből nemcsak az adózok száma, hanem gazdasági tevékenységük méretei akárcsak hozzávetőlegesen is megállapíthatók lennének.

77 A hódoltság után végbement településtörténeti változások vizsgálatánál figyelembe kell venni KECSKÉS Péter megállapítását, miszerint „A Kárpát-medencei mezővárosok történeti képződmények, hódoltságkori kialakulásuk után újraszervezödésük a 17. század végén adatolható. A mezővárosok másodvirágzásukat, néhol valódi kifejlődésüket a 18. században és a 19. század első felében érték meg. Különösen áll ez a középhegységi céhes-iparos és monokultúrás oppidumokra."

78 Szentendrén a letelepedés után a lakosság nagyobb része iparból és kereskedelemből élt. 1696-ban 1454 családfő közül mintegy 300-an űztek 37 mesterséget. 1770-ben 230 iparos gyakorolt 13 mesterséget. A különféle iparosok a 17. század végétől, illetve a 18. század elejétől céhekbe tömörültek. A magyarok, németek, szerbek külön hozták létre szervezetüket. Ahol kevesebben voltak, ott egy iparágon belül vegyesen tömörültek. A kézművesek egy része teljesen nincstelen volt, egy részük szőlőt és földet művelt, de legény nélkül űzte a mesterségét. A nagyon gazdagok jövedelmüket szőlőbe fektették, de azt mással műveltették, mesterségüket pedig legények segítségével végezték (12. kép). A 19. század második felében a városban az ipar hanyatlani kezdett. 1872-től a céhszervezetek megszűnése után az iparosok száma is fogyott. Akik még folytatták az ipart, ipartársulatokba tömörültek.

79 A szentendrei kézművesipar termékeinek zöme Szentendre és más városok piacain került ér-