Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

nűsíthető, hogy a harcok során, mikor a templom is tűzkárt szenvedett, leéghetett. A visitatio is város utcája megjelölést ír, mely egyezik az 1697es jegyzőkönyvben említett „Pápista :az mint hijak Varos Uczajanak is nevezik". A pápista megnevezés pedig megerősíti, hogy a katolikus egyház épületei mellett húzódó utcáról van szó.

68 Egy nagyobb épületegyüttes maradványai kerültek feltárásra 1988-1989-ben a városháza környékén. A leletanyag 13., többségében 14-15. századból való volt. Egy nagyobb kőépület, udvarház, kert, belső telek együttese lehetett, mely egy Árpád-kori településrészt elpusztítva épülhetett.

69 Abból kiindulva, hogy az egyház - egyértelműen meghatározott épületegyüttesei - a település történelme folyamán ugyanazon a helyen épültek újjá, feltételezhető, hogy a városháza alatt és körül talált épületegyüttes - Szentendre mindenkori magisztrátusának épülete(i) lehettek. Ugyanott a központban épülhettek újjá a későbbi közigazgatási épületek és a mai városháza. Szentendre lakossága a 15. század elejéig magyar és katolikus volt. A török terjeszkedése a Balkánon ekkor indította el azt a mintegy háromszáz évig tartó, több hullámban érkező menekült áradatot, melynek kapcsán már 1428-ban Szentendrére és vele szemben, az akkor Rosd- (ma Szentendrei-) szigetre is telepítettek le bolgárokat. Zsigmond király adómentességet adott számukra.

70 A török összeírásban Bolgár, Bolgárfalupuszta néven jelölték, 1592-ben pedig, mint eltűnt falut vették nyilvántartásba, de Bolgárfalupuszta még később is szerepelt a dokumentumokban. A szakirodalomban több szerző foglalkozott a témával, hogy hol lehetett a Bolgár nevű település. Egyedül GALGÓCZY határozta meg konkrétan, hogy „Bolgár falu Szentendre felső részén állt".

71 Az 1599-ben készített adóösszeírás a Rosd szigeten a Királyrétet így topografizálta: „A Királyrétje a szigeten a nevezett Bolgárfalu határában ..." A (mai) Pap sziget helyét pedig így határozta meg: ,,... a Duna kis szigetén nevezett Bolgár falu határában ".

72 E korai telepesek a várakban vagy benn a városokban nem építhettek házakat, hanem a városok mellett volt egy negyedük. A szláv népek már ekkor is, és a későbbi betelepülések alkalmával is letelepedésük helyét, azt a negyedet vagy városrészt származási helyükről nevezték el. Az első menekültek ezért adták új helyüknek a Bolgár nevet, mely a Duna jobb partján, a Szamárhegy keleti oldalán, a Bogdányi utcában a Pap sziget felé északi irányba húzódva helyezkedett el. Azonban a Bolgár elnevezés nem falut jelentett, hanem csak azt a városrészt, vagy ahogy török szóval nevezték mehallát jelölt, eredetük, származási helyük alapján. Egy 1767-ben készült térkép pontosanjelöli a Bolgár faluhoz tartozó kukoricaföldeket, rétet és a kaszálót a várossal szemben a szigeten. A területet azonban nem mint falut és települést, hanem a Bolgár faluhoz tartozó földet „Agri Fagopyr: Bolgár dictV'-X, jelöli a térkép. Itt alakították ki a révátkelést is. Az oklevelek alapján 1609-ben a szentendreiek birtokoltak földeket a Szentendrei szigeten

73 (11. kép). Mindezeket megerősíti egy István nevű ortodox szerzetes, aki az 1690-es betelepülésről szóló krónikájában feljegyezte ... letelepedtünk egy Szentendre nevű helyre Buda fölött. Jó hely idegenek tartózkodására. Egyesek Bulgáriának, mások Szent Andrásnak hívják ... "

74 1463 után Dalmáciából Kiissza, Benkovác és Livno lakói kerestek menedéket Szentendrén. A Szamárhegyen a Bolgár mehala fölött települtek le. A török adóösszeírások név szerint felsorolták Szentendre és Bolgár lakóit. Közöttük sok Bolgár és Tót nevűt jegyeztek fel. Ebben az időben a „tót" horvátot jelentett és Horvátországot is Tótországnak nevezték.

75 Összegezve megállapítható, hogy a középkori település a magyar honfoglalók által kiválasztott helyen, a Bükkös-patak és az Öregvíz-patak által közrefogott területen, a Duna vonala mentén folytatódott. A középkori épületek kontinuitása néhány lakóház, épített pince és a régészeti feltárások alapján bizonyítható. Mindez együttesen meghatározta az utcák vonalát és a település szerkezetére is enged következtetni. TETTAMANTI Sarolta a régészeti és történeti adatok alapján laza települési szerkezetet tételez föl, sűrűbb beépítéssel a piactér, templom körül és a főbb utak a Fő térhez közel eső szakaszán. Szentendre városias jellegű település volt a középkorban.

76 Népesedés és településtörténeti változások a hódoltság után A változásokat kialakító tényezők A 17. század végétől Szentendre településformájának és szerkezetének változásait, több tényező határozta meg. Elsősorban a betelepült népek etnikai és vallási hovatartozása, másodsor-