Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KLAMÁR ZOLTÁN: Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete

tejhasznot, baromfit és zöldségféléket ugyanis a vidék nagyobb településein értékesítik. A községben található tanyák 90%-át magyarok hozták létre és lakják a mai napig. Az önálló és önellátó gazdaságok létjogosultságát a politika többször megkérdőjelezte.

24 Hogy mégis átvészelték a farmtanyák a nehéz időket, az annak köszönhető, hogy az 1953-as törvény 10 ha földmaximumot engedélyezett egy személy részére. így lehetőség nyílt a törvényt tiszteletben tartva kijátszani azt, ugyanis minden 18. életévét betöltött személy rendelkezhetett 10 hektárral, ami azt jelentette, hogy tekintélyes birtoka lehetett a családnak, ha több generáció élt együtt a tanyán. A tájban, a szántóföldek között megbúvó tanyák sok szállal kötődtek egymáshoz. Közös munkaalkalmak, móvák formálták laza közösséggé a Fehér út, Bugyi út, Kis út, Nagy út stb. mentén megülő tanyák népét. A nagy munkákban segítettek egymásnak, aratáskor, csépléskor, kukoricafosztáskor, mint ahogyan ma is így tesznek, ha nem indul a traktor, vagy elromlik a vetőgép.

25 Egyéb alkalmakat is találtak a tanyasi emberek a kapcsolattartásra, így a névnapokat, keresztelőket, lakodalmakat is együtt ülték meg.

26 A tanyai bálok is a kapcsolattartás, a közösségi együttlét alkalmai voltak. A fiatalok ismerkedtek, táncot, dalt tanultak. A két háború között a csendőrök nemegyszer szétzavarták ezeket a társas esteket, mert csak magyar népzene szólt. A tanya tágas telkén még ma is a régi szabályok szerint állnak az épületek. A lakóház a tanyabejáróra néz és teljesen különálló épület.

27 A dülőúttól 50-100 méterrel beljebb építették a tanyákat, manapság azonban megfigyelhető, hogy az új tanyaépületeket igyekeznek közvetlenül az út mellé építeni. Ennek leginkább a jobb megközelíthetőség az oka. Legtöbbször kerített virágosés konyhakert, gyümölcsös vagy szőlős előkertje van a tanyaháznak, mely belső tagolódásában megegyezik a vizsgált kistáj falvaiban talált és az előbbiek során ismertetett lakóépületekével. Az istállók, ólak, górék, hodályok és pajták általában EJ alakban övezik a lakóházat. Többnyire az istálló esik a legközelebb a házhoz, illetve a tanyához, ugyanis a lakóépületet jelölik így. Ez érthető, hiszen a legértékesebb állatokat ebben az épületben tartották. Az istállókat még abban az esetben sem bontják le, ha már nincs igás jószág, legfeljebb átalakítják és a nagyobb erőgépeket helyezik el bennük. Összegzés A kistáj népi építészete szervesen betagozódik az Alföldi házvidékbe és a külső megjelenési formákat vizsgálva az is elmondható, hogy a táj épületein nyomot hagyott a szegedi vonzáskörzet kisugárzó ereje. Több szegedi kitelepülés is jól nyomon követhető, gondoljunk csak a fűszerpaprikára és a dohánykultúrára. Sajátos gazdasági épületek jelentek meg: paprikaszín és dohányszárító pajták, ugyanakkor a díszes faoromzatok is vitathatatlan rokonságot mutatnak technikában és mintakincsben egyaránt. A vidék történetéből adódik, hogy a régi halmazos településszerkezet már csak foltokban lelhető fel, hiszen Árpád-kori településeink, egy kivétellel elpusztultak. Az újabb, 18. századi települések zöme egyutcás úti falu, illetve tervezett, sakktáblás alaprajzú. A telepítések hatására elég tarka lett az etnikai kép, ám az 1700-as évek végére fokozatosan túlsúlyba került a magyarság. A vizsgált lakóházak szerb-magyar vonatkozásban nem mutatnak sajátos, etnikumhoz köthető eltéréseket. Ezért túlzónak és elnagyoltnak tartjuk REJDINSKI, Antun elméletét, melyben a koszovói háztípusból próbálja levezetni a pannon háztípust, ami lényegében nem más, mint a közép-magyar háztípus vajdasági változata.

28 A Tisza-vidékről megállapítja, hogy a terület sajátossága a deszkaoromzat, melyen mindig megjelenik a napszimbólum.

29 Nos, pontosításul annyit kell ehhez hozzátennünk, hogy a díszítés esetenként kazettás, de van példa a kazettás-napsugaras és az álló léchézagos deszkaoromzatra is. Az alaprajzi elrendezés mindenütt hármas, szoba-konyha-kamra tagolású, vagy ennek még egy sejttel bővült változatával találkozhatunk, ami a szoba-konyha-szoba-kamra tagolást jelenti. A falusi, városi házakhoz mindenütt hozzáragasztották az istállót. Nem ritkán az épülethez ragasztják az ólakat is, ami azt eredményezi, hogy a portát a ház felőli oldalról végigépítik. Martonoson viszont a paprikaszín és a nyári konyha a házzal szemben áll a telken. Habár többféle tetőszerkezet található egymás mellett, mégis azt kell mondanunk, hogy századunk tízes éveitől kezdve a szarufás kakasülő megoldás kerül túlsúlyba. A tüzelőberendezések közül a tűzpadka tünt el legelőbb, majd a vas főzőlapos rakott sporhelt. A kemence és a katlan lényegében túlélte a modernizációt és ma is szép számmal található a falvakban, sőt Kanizsa városában is. Ez valószínűleg az