Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KLAMÁR ZOLTÁN: Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete

vül-belül fehérre meszelték a falakat. A fal alját a századforduló tájékán már elhúzták, legtöbbször sötétkékkel vagy feketével. Mielőtt az elhúzás megtörtént volna, madzaggal kicsapták, hogy egyenes legyen a csík. A pingálás az első világháború után terjedt el és a mennyezeten kívül mindent pingáltak. A szobák földjére sárgaföldet terítettek, amit ledöngöltek, majd hetente több alkalommal fölmázoltak. Tavasszal és ősszel kimeszelték a házat. Ekkor volt az évi nagytakarítás ideje is. A pingálás, meszelés és a nagytakarítás mindig asszonyi munka volt. Bútorok, lakáskultúra, élettér A népi emlékezetre támaszkodva és figyelembe véve az idős falusi emberek lakberendezési kultúrájának mai állapotát, biztonsággal csak a múlt század végi, század eleji állapotokat tudtam rekonstruálni. Esetenként a lakószoba bútorzatát megtartották, pl. Dobó Imre kanizsai házában még minden a század eleji állapotot idézi, de több helyütt már csak foltokban maradtak régi bútorok. Ahogyan a generációk váltották egymást a házban, úgy cserélődtek a bútorok is. Adorjánon, Martonoson és Horgoson is jártam olyan házban, ahol a hatvanas években divatos kecskelábú ülőgarnitúrával találkoztam, míg az öreg bútorok a kiskonyhába, kamrába vándoroltak. Az megállapítható, hogy a lakószoba elrendezése párhuzamos volt. A bútorok díszítése igen visszafogott, csak az ágyvégek és a székek támlái, illetve a pad támlája kapott díszítést. Mindegyik bútor asztalosmunka. A pad rendszerint zöld, a székek sárga, a többi bútor sötétbarna festésű vagy pácolt. A párhuzamos elhelyezés voltaképpen két párhuzamos részre tagolta a szobát. Az utcai ablakok előtt, a mestergerenda alatt középütt áll a pad, előtte az asztal. Jobbról, balról közvetlenül a fal mellett egy-egy ágy. Az ágyak előtt két-két szék. Közvetlenül az ágy után, a szoba jobb oldalán áll a nagy, háromfiókos almárium. A sarokban pedig a kétajtós szekrény, amit sifonyérnak neveznek. Bal oldalon a sarokban álló ágy után még egy ágyat találunk, amit heverőként használnak. A szoba jobb sarkában áll a fehérre meszelt, csonkakúp alakú, padkás kemence, melynek van kis- vagy püffeszkedőpadkája. A falakat szentképek borítják, búcsús érmék és a katonáskodás emlékképei. Az almárium felett fali tükör lóg, míg magán az almáriumon ott a házioltár a feszülettel és a bibliával. Az ajtó felőli falon szenteltvíztartó és fogas található. Télen ebbe a szobába szorult be az egész család. Nagyszülők, fiatal házasok és azok gyerekei és a még otthon lévő testvérek. Nyáron a férfiak kint aludtak az istállóban, kamrában. Habár együtt élt a család, nem képeztek egy vagyonközösséget, tehát nem éltek nagycsalád szervezetben. A ház másik fontos élettere a konyha, vagy ahogy többen emlegették, a kéményalja. Még Dobó Imre is emlékezett arra, hogy a század tízes éveiben tűzpadkán, nyílt lángnál főztek. Arra is volt példa, hogy katlant is építettek a szabadkémény alá. A vasháromlábon álló edény is vasból készült, de sok volt a helyi fazekasok által készített cserépedény. A szép tányérokat, a konyhát elválasztó előfalra akasztották díszként. A pitvarban állt a vízpad, ahol a főzéshez, iváshoz tárolták a vizet, eleinte cserépkorsókban, majd később a bádogos által készített pléhkannákban. A kamrában élelmiszert, lisztet, zsírt, kolbászt, sonkát, szalonnát és bort tároltak. A befőttet is ide rakták, a falba vájt vakablak polcaira. Itt lógtak az ünnepi lábbelik és az üres zsákok is. Tanya, tanyai telekrend Kanizsának meglehetősen kiterjedt tanyavilága volt már a múlt század 80-as éveiben. Valóságos tanyatenger alakult ki a várostól délnyugatra eső területen. A járást övező Orompart termékeny földjén, melynek egy szelvényét mutatja az 1883-as katonai fölvétel, több mint 300 tanya található. Ezek a tanyák, nem csak a mezőgazdasági munkák idején voltak lakottak, hanem a gazdák vagy bérlők egész évben kint tartózkodtak. Tehát farmtanyaként üzemelt a telephely. Érdekes, hogy a térképre szállásokat írtak, bár a környék településein jobbára tanyaként emlegetik ezeket a telephelyeket.

22 A farmtanyák bizonyos területeken megfelelő társadalmi-gazdasági tényezők szerencsés egybeesésének következtében önálló tanyaközségbe szerveződtek, „egymással társadalmasultak", ahogyan ezt BARTH János megfogalmazta.

23 így alakult laza faluközösséggé a vasúti megálló hatására Völgyes és Orom. Orom ebből az állapotból tovább tudott fejlődni faluvá, míg Völgyes megmaradt tanyaközségnek. A jelzett terület tanyáin élők már nem kötődnek Kanizsához, nincs városi házuk, mint az a tanyák kialakulásának kezdetén volt, és csak gazdaságilag tartoznak a város vonzáskörzetéhez, vagy bármelyik környékbeli nagyobb településhez. A