Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
KLAMÁR ZOLTÁN: Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete
világháború alatt bukovinai székelyek kerülnek Velebitre és Istensegítsfalvára keresztelik a települést, míg Zimonjicból Ilona kertváros lesz. A község legfiatalabb települése Újfalu, a volt mezőgazdasági birtok központjában jött létre és 1978 óta önálló település. Településszerkezet, telekrend A vidék földrajzi térszínformái még a 18. század folyamán meginduló visszatelepedés lehetőségeit is nagymértékben behatárolták, hiszen a Tisza mellé húzódó falvak, városok nem csak a folyópart, az egészséges ivóvíz közelségét keresték, hanem azokat a biztos, ármentes pontokat, magaslatokat is, melyeken nagy vízjárások idején állva maradtak vert falú házaik. A vizsgált vidék településeinek életét döntő mértékben befolyásolta a Tisza közelsége. Horgos a Tisza holt ága mellett épült, és a víz a martonosi réten át hosszú időn keresztül bejárt a falu határába. Martonos, Kanizsa és Adorján közvetlenül a folyó partján áll. A lápos, mocsaras árterek és holtágak között kicsiny zárt világok alakultak ki, így azután nem csoda, ha ismét a régi faluhelyeket, vagy azok közvetlen közelét népesítik be az újonnan érkezők, illetve a visszatelepülök. Ezért épült rá Kanizsa városa a régi történelmi magra, és így telepedtek meg az adorjániak egykori falujuktól alig kilométernyi távolságban. A legújabb kori Adorján a Kanizsát Zentával összekötő megyei út mellé, a Tisza szélére épült. Az egykori szőlők helyén kialakuló település szerkezetét tekintve két egymástól még ma is jól elkülönülő magra oszlik. Az Alvég rendezetlen, laza halmazos utcahálózatával kétségkívül a falu régebbi részét képezi. Ezek az utcák a folyóig érnek. Az Alvéget kinövő település Dél felé nyúlik meg, közvetlenül a régi megyei út mentén és a fejlődés ilyen iránya úti falu jelleget kölcsönöz Adorjánnak. Horgos, a Kárász grófok által megszerzett homokpusztára telepített falu 1772-ben jön létre. Aránylag szabályos, széles utcahálózattal. Mértanias alaprajza elárulja tervezett voltát. Kanizsa utcahálózata részben őrzi az egykori halmaztelepülés emlékét. Ennek nyomát a mai Halász tér környékén és a Körös oldalon láthatjuk. Itt az utcák szabálytalanok, helyenként kis terekké szélesednek, másutt pedig zugokban végződnek. Ebből a régi magból, sugaras halmazban, délnyugati irányban nyílnak az újabb utcák. A település fejlődésének a folyó kiterjedt ártere, és a Körös mocsarai szabtak határt. Ezért a település fokozatosan rátelepült történeti szőlőskertjeire. Kialakul a Falu és a Tópart városrész. Martonos az egyetlen falu, amely túlélte a vidéken dúló háborúkat, a hódoltságot és az azt követő felszabadító hadmüveleteket. 9 Igaz, közben lakossága kicserélődött és a határőrvidéki korszakban szerbek lakták. Az állandó lakottság következtében megmaradt a falu halmazos utcahálózata a szerb templom környéken. A fokozatosan visszatelepülő magyarság a régi falumagtól nyugati irányban elterülő szőlők és az ezeken átvezető megyei út mellé húzódik. Kialakul egy egyutcás úti falu, melynek keleti kapcsolódási pontjában jön létre a legújabb kori Martonos központja. Oromhegyes a Telecskai-dombok legkeletibb nyúlványaira épült a múlt század második felében. A több utcába szerveződött település széles és szabályos utcáival a tervezett település képét mutatja. Ennek ellentmondanak az adorjáni plébános-helytörténész, APPEL Ede által közzétettek, dolgozatában ugyanis ezt írja: „A telep azonban sokáig nem terjedhetett, mert a szomszédos földek tulajdonosai éppen nem voltak hajlandók területátengedés által terjedését elősegíteni, de mióta a tőszomszédos Zákó- és Huszágh-féle földek nagyobbára más kézre kerültek, a telep házacskái gomba módra szaporodnak. " A városból kiszoruló szegények juhászattal foglalkoztak és sem a város, sem pedig a környező birtokosság nem nézte jó szemmel a terjeszkedést és a jogtalan legeltetést. Orom és Völgyes lényegében besürűsödött tanyasorból jött létre a Szabadka-Zenta vasúti szárnyvonal mellett. Ezek a tanyák a múlt század elejétől ugyanazon század 90-es éveiig szervesen kötődtek Kanizsához. Dobó Imre szerint nagyszülei városi házában szegény rokonok laktak, míg a család a távoli oromi határban élt farmtanyáján, bérleményén. A települések többségében utcavonalas beépítésű házsorokat találunk, kivételt néhány adorjáni előkertes ház képez csupán. Az udvarok sorosak, Adorjánon és Martonoson több helyütt találunk különálló nyári konyhát, míg Kanizsán és Horgoson erre a célra legtöbbször a tornác végét zárják le, és ott alakítják ki ezt a helyiséget. Horgoson és Martonoson a lakóházzal átellenben, közvetlenül az utca frontjára építik a paprikaszínt. 10 Ezek a gazdasági épületek a górékhoz hasonlítanak, oldaluk lécezett. Adorjánon viszont egész ágasos dohányszárító pajták találhatók a telek végében az istálló és a kocsiszín, illetve a nyári jászol után.
