Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
ZENTAI TÜNDE: A földön alvás szerepe az újkori népi lakáskultúrában
második felében, különösen a vége felé azonban minőségi átalakulás megy végbe. Az ország fejlettebb és megkíméltebb részein a magyar köznép számára is véget ér a „középkor". A parasztházakban lassan tért hódít a kémény, a gazdagabb jobbágyoknál a tisztaszoba s vele a díszágy (vetett ágy). Sok házban már nem egy, hanem két vagy akár több ágy bútordarab is előfordul. Az ágyat a parasztcsaládok K. CSILLERY Klára szavaival „...a békésebb napokat hozó 18. században kezdték illendően kialakítandónak, hozzáértő mesteremberektől beszerzendőnek értékelni." 58 E századból már datált tárgyi emlékeink is vannak, például egy 1713-as évszámú ágy Sopronkeresztúrról, egy-egy ágyfej 1759-ből Szentesről (Csongrád m.), 1783-ból Komáromból, 1795-ből Tápéról (Csongrád m.) egy 1793as ágyvég a szász Rádosról (Roades, NagyKüküllő m.) stb. 59 Az írott források is egyre több magas ágyról számolnak be. Bizonyítják ezt az olyan jobbágyok életéből vett feljegyzések, mint „felhágván az ágyra" (pl. Hajdúnánás 1734), az ágy „öszvö rozzanik" (pl. Ebergőc, Sopron megye 1746), „az ágy lábban kapaszkodtam" (pl. Öcsöd, Békés megye) stb. 60 Egy balkányi (Szabolcs megye) kisnemes vallomásából megtudjuk, hogyan „hágott" fel az ágyra 1746-ban: „...a fatens Aszszony ő kegyelme ágya mellett livő rengőjére ment, s onnan az ágyra,..". 61 Különféle dolgokat tartanak az ágy alatt. Miskolcon például Seregély János nevű „libertinus" 1714. karácsonya előtt az ágy alatt helyezi el féltett két hónapos malacait: „... az négjének az után az házban az maga agja alatt csinált valamelly alkalmatosságot és ott tartotta egész télen...". 62 A szerkezetes ágyra a boszorkányperek nagyobb hányadát kitevő 18. századi vallomásokban sokszor (mintegy 160 esetben) fény derül, de mellette még ott vannak a korábbi évszázadok állvány nélküli ágyai, szükségfekhelyei is, és még sokan alszanak a földön is. Az ágy szó tartalma kettős. Még mindig jelenti a csupán ágyneműből kialakított alvóhelyet. Egy Abaúj megyei gyermekvesztő szolgáló perében tanúskodó bába elmondja, hogy: „mind a két gyermek az ággyal együtt kamarában hordó alatt bekaparva egy deszkácskával befedve találtatott...". 63 Használják ágyhely szóösszetételben is, ami utal a lakás azon részeire, ahol ágyazni szoktak. Alábbi igrici (Borsod megye) példánk azt mutatja, hogy a házban mindenkinek megvan a saját alvóhelye. Nemes Szabó István özvegye elbeszéli, hogy 1717-ben „...Kun István házánál kérvén szállást, ...mutatott a gazda nékie ágyhelyet, a Tót Istvánné ágya helyin.." Az ugyanabban a házban lakó, később boszorkánysággal vádolt Tótnét ez olyannyira fölháborította, hogy a tanút azzal fenyegette: „No vén kutya megöllek ezért az ágyhelyért", s a rontás nem is maradt el. 64 Az idézetből az is kitűnik, hogy a vendéget, habár nemes, nem ágyba (bútor értelemben) fektetik, csak ágyhelyet (s talán ágyneműt) adnak neki, de a zsúfolt házban ebből is kevés van. Amennyiben az ágyat állványon vagy mesterember készítette bútoron alakítják ki, miként előző példáinkban láttuk, a fekvőhely tartalma és azonos funkciója alapján a tartó szerkezetet is ágynak nevezik. A boszorkányperekben a 18. század elejétől itt-ott előfordul a nyoszolya szó használata. 1716-ban egy miskolci nemes asszony vallomása szerint a boszorkány „az nyoszolyát erőssen meg rázta alatta". 65 Az ugyancsak nemes Szüllő Krisztina a fekvőhelyét 1729-ben nyoszola agianak nevezi (Tallós, Pozsony m.). 66 1744-ben egy kisváci (Pest m.), asszonya házánál lakó harmincéves nőnek is van nyoszolaja, ami valamiféle bútort jelenthet, mert a boszorkány hozzá veri az áldozat fejét. 67 1763-ban Hódmezővásárhelyen Török Erzsébet asszony hátrahagyott ingóságai közt összeírtak egy „tarka festésű nyoszolyát" is. (A városban 1739-ben telepedett le asztalos.). 68 A szláv eredetű nyoszolya mai ismereteink szerint 1452 óta szerepel a magyar nyelv szókincsében. Ágy jelentése magyar fejlemény, amely eredetileg egyszerű, keskeny, állványzatra, dikószerű ágyra vonatkozhatott. 69 Ami számunkra fontos, az az, hogy a nyelvtörténeti kutatások szerint a nyoszolya feltűnése óta a szerkezetet jelöli és nem az ágy tartalmát. Az ágybútor népivé válásának idején tehát adva van egy szó, amelynek a kölcsönzésével egyértelműen meg lehet különböztetni a régi, szerkezet nélküli ágyat a felemelésére szolgáló állványtól. Arra, hogy az átvétel hogyan, milyen úton történt, ma még nem tudjuk a választ. A rendelkezésünkre álló, népi alváskultúrával kapcsolatos anyag alapján egyelőre úgy látjuk, hogy az ágybútort jelentő nyoszolya nomen a 18. században, az asztalosbútorral egyidejűleg kerül be a népnyelvbe, azonban nem terjed el az ország egész területén, használata mennyiségileg is korlátozott. Gyakoribbnak látszik magasabb társadalmi szinten és talán a Duna, valamint a városok környékén. Példaként megemlítem, hogy a keszthelyi uradalom 18-19. századi hagyatéki leltárainak 460 összeírt ágya közül 15-öt neveztek nyoszolyának. 70
