Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások
Ezek a nap alatt élő barlanglakók. Vannak egyébiránt itt nagyobb mérvű üregek is. - Egyike mintegy negyedórányira vezet be a hegy gyomrába, és oly tágas, hogy egy négylovas kocsi megfordulhat benne. Itt az ipar megtett mindent, hogy a természettől hagyott üreget pinczévé alakítsa. A mennyezetet hatalmas oszlopokkal erősítek a külön ágakat bolthajtásokkal látták el - a talajt kiegyengették, szóval: oly hajlékot teremtettek, melyben több ezer akó bort lehet eltartani. A hol a budafoki szikla a Dunát legközelebb éri, a falu alsó végén, a házföldek fölött két sötét üreg tűnik fel az utazónak. Ezen üregek a sziklautczának, ki- és bejárásai; 1864-ben az egésznek alaprajzát elkészítettem - és valóban jól tettem; mert a két év előtt történt nagy sziklaomlás óta, mely egy-két ily fedél nélküli házat agyonnyomott, e barlangot többé lakni nem engedi a hatóság, s így lassankint ezen, nálunk maga nemében unicum - lassankint el fog hagyatni és egészen el romlani. E barlangot a felmérés alkalmával ilyennek találtam; az egész barlangnak hossza 60° lehet, és egy sziklafal körül görbén kanyarodik, úgy, hogy a barlang egyik végétől a másikig látni nem lehet. A falutól lej övén, a felső torkolat előtt balra egy ház áll, melynél a mély szekérút kezdődik, és ez 8-10 ölnyi szélesség közt változik. A füsttől egészen feketedett torkolat alatt behatolván, jobbra egy ház van, melynek rácsozatos udvara van, tovább a másik következik, mely teraszon áll; majd ismét 3 más ház jön, de úgy, hogy az utolsó már ismét a kimenetnél a sziklába van vájva, és nagyobbrészt a barlangon kívül fekszik. Ezen házsorral szemközt, a két nyílás közé eső sziklához ismét öt ház van ragasztva, úgy, hogy ezek részint a tág torkolattól, részint a bemenettől jobbra eső és jó magasan vájt keréknyílás által nyerik a világosságot. A házak úgy néznek ki, mintha leégtek volna, mivel házhéjuk nincsen; ami egyébkint azért nem szükséges, mivel a szobák a sziklában foglaltatnak, s így a sziklamennyezet által, mely 2-4 ölnyi magas, az eső ellen biztosítvák. De ha az eső víznek felülről való behajtása ellen meg van is óva, egy más veszély fenyegethetné e barlangtelepet, ti. a gyűlő esővíz által való elárasztás. Az ti. mind a két nyílástól be- és lefelé kanyarodik, s így mind a két oldalról bele is foly a víz; de ezen baj ellen is van segítség; ti. a legmélyebb ponton, közel a kijáráshoz. Van egy csatorna, mely az útnak szélességét hasítja és az utolsó előtti (jobb oldali) háznál egy szikla üregbe fut, melyen a víz alkalmasint egy föld alatti hasadékba befoly." 81 1873: Promontort „csaknem egyetlenné teszik nevezetes barlangépítményei. A falu nagy része ui. a föld színe alatt bujkál, néhol a házak terjedelmes sziklaodukban állnak együtt csoportonként, másutt pedig a magas fennsíkot képező meszes kőzetbe be vannak vájva, úgy, hogy az egész falunak csak füstölgő kéményei emelkednek túl a talaj színvonalán s az arra sétáló mindenfelé letekinthet a mély udvarokra, melyek körül a 'ház' szobáit a mészkőbe vájva látja. [...] Van itt még ezenkívül egy katakomba forma kőbánya sok földalatti üreggel és folyosóval, [...] egyik 1600 m hosszú." 82 1874: „Hinné- e valaki, hogy oly főváros közelében, ahol palotaszerü házakban laknak a szegényebbek is, találkozzanak olyanok, akik, mint az emberiség legrégebbi idejében, vagy mint most is a vademberek néhol, a föld alatt keresnek hajlékot, a hol a fejőket lehajtsák. Pedig úgy van. A Duna jobb partján, mindjárt a szomszéd községben találhatók ilyen föld alatti lakók. [...] Promontor lakosai svábok. Foglalkozásuk a szőlőművelés mellett [...] leginkább a kőfejtés. Az egész hegység, amelyik' oldalában a falu áll, szép fehér mészkőből áll, mely lágy hogy lőpor nélkül, csákánnyal, ékkel és repesztő vassal is fejthető. Egyszerre nagyobb darabokat szoktak kidönteni a hegy oldalából s aztán szép szabályos kockára fűrészelik. Budapest legnagyobb része ilyen promontori kövekből épült. Ahonnan ilyen 8-10 óriási darab követ kivágnak, ott a hegyoldalban valóságos barlang támad, sokkal tágabb, mint a minőben az első emberek menedéket találtak, mikor még a házépítés mestersége nem jutott eszükbe. A promontori lakosok többsége ilyen barlangok falához ragasztja házait, hol széltől és esőtől egészen védve vannak. A házak egy, néha két, de néha három falát is a barlang fala képezi, úgy hogy az utóbbinál csak a barlang bejárata van elrekesztve, melyben ajtó és ablak van vágva. Az ilyen ház kétségtelenül sokkal erősebb és biztosabb mint akár melyik rendes épület. Ha a barlang igen nagy, akkor annak csak egy részét foglalja el a ház, míg a többi része udvarnak marad. Ilyen nagyobb barlangot mutat mai képünk, mely belülről kifelé tünteti fel a barlang nyílását, sőt valóságos alagútnak, vagyis föld alatt vezető utcának lehetne nevezni, mert keresztül visz a hegyen s a hegynek mind a két oldalán nyílása van. Jobbról és balról vannak benne a falhoz ragasztott apró házak, számra nézve vagy kilenc, csak hogy nem látszik valamennyi.