Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások

2. kép. Barlanglakás kéményéhez kikötött kecske volt, a Dunához közel és Nagy- vagy Török-barlangnak nevezték. A hagyomány szerint utóbbi nevét azért kapta, mert a törökök készítették,

36 illetve Buda felé ott táboroztak, mások szerint a lakosság abban bújt el a hódítók elől.

37 A csaknem 160 m hosszú, 12-20 m széles és 8-10 m magas, két bejárattal rendelkező barlang házaiban a 18. század végétől 1871-ig éltek (4-6. kép). Használatát egy akkor történt nagy beomlás miatt megtiltották,

38 de a későbbi, pl. az 1929-ben bekövetkezett omlások

39 ellenére raktárhelyiségként még sokáig hasznosították a környékén lakók. Az 1960-as években még láthatóak voltak az egykori lakóházak nyomai.

40 3. kép. Kőbányászat Budafokon a 20. század első felében A barlanglakások típusai Budafokon és Budatétényben a lakosság az idők folyamán a barlanglakásoknak 4 típusát alakította ki. Ezek a következők: 1. Fennálló falú épületek barlangban Sok régi leírásban olvashatunk egy nagy promontori barlangról, amelyben fennálló falú, tető nélküli, esetleg födémmel ellátott lakóházak álltak.

35 A barlang a mai Tóth József utca elején A barlang eredetét illetően a források ellentmondásosak. Egyesek természetes képződménynek,

41 mások mesterségesnek

42 tartották. Az eredet kérdését ma már nehéz lenne eldönteni, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagy, átfogó szpeleológiai összefoglalások, kataszterek

43 meg sem említik, hajlamosak vagyunk az utóbbiakkal egyetérteni. Azt sem tudjuk biztosan, hogy hány nagy lakott barlang létezett Promontoron. GERELYES Ede szerint a 18. század végén több ilyen üreg volt. Megállapítását valószínűleg JENNÉ, Franz művé-