Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások
re alapozta, amelyben többes számban olvashatunk róluk. 44 Más források hiánya miatt e kérdésben sem lehet megnyugtatóan dönteni. Tudjuk, hogy a 19. században egy másik nagy „föld alatti csarnok" is volt Promontoron (ez volt a Kőbánya), 45 nem kizárt, hogy több is lehetett, esetleg némelyikben laktak is. Mindenesetre a krónikások többsége a Tóth József utcai, annak egyik bejáratát, a Dunáról jól látható barlangot említette. 2. Mélyudvarokban lévő barlanglakások Ezek úgy készültek, hogy a vékony földréteg letakarítása után, kisebb-nagyobb, négyzet vagy téglalap alakú területen, függőleges irányban, 3-4 m mélységben kibányászták a mészkövet, majd ennek az udvarnak a függőleges falába (falaiba) vájták a lakást (lakásokat) és a tároló, illetve gazdasági helyiséget (helyiségeket), amelyeket ajtóval (ajtókkal) és ablakkal (ablakokkal) láttak el. Ezeket a mélyudvarokat, több barlanglakásból kialakított együtteseket nevezték a helybeliek barlanggócoknak. Az udvarokba lejtős lejárókon vagy lépcsőkön lehetett lemenni 46 (7-10. kép). Budafokon a barlanglakásoknak ebből a típusából volt a legtöbb. A vonatkozó régi és újabb irodalom, Budafokról készült térképek és a terepi gyűjtések alapján megállapítható, hogy ezeknek a fő területe a Budafok központi részétől, belvárosától nyugatra elhelyezkedő, a mai Tóth József utca, a Gádor (egykori Damjanich) utca és a Szent Gellért utca által határolt rész (régi nevükön Olajhegy és Kőbánya) volt. E területen egész utcák álltak 10-15 m széles és hosszú mélyudvarokból, amelyekből 3^4 vagy több lakás is nyílt. Ettől délre, kb. a mai Dévény útig (a régi Verebesen és Borhegyen) már szórványosabban helyezkedtek el a kőházak, inkább nagy, több 10 m széles és hosszú pinceudvarokból nyíltak. Egy-egy udvarban csak 1-2 barlanglakás volt. Ettől a területtől délkeletre, vagyis Budatétényben 4 kisebb barlanggócot sikerült lokalizálni a Dalkör utcában, a Park utca és a Halk utca, valamint a kőházsor utca környékén és a Bartók Béla úton (1. kép). 3. Felszínről nyíló barlanglakások A partoldalakba, meredek sziklafalakba vájt és a felszínről nyíló barlanglakásokból jóval kevesebb volt Budafokon, mint az előbbi típusból és ezek a település különböző pontjain, elszórtan helyezkedtek el (11-12. kép). Ha a lakást sziklafal sarkán képezték ki, előfordult olyan megoldás is, hogy az épületnek csak egy része volt a mészkőben, másik része a felszínen helyezkedett el. Ezeket tetővel is el kellett látni 47 (13. kép). 4. Fedett árkok Budatétényben, a település és Budafok közötti részen voltak olyan lakások is, amelyeket úgy készítettek, hogy 1,5-2 m mély, 3-4 m hosszú és széles árkokat mélyítettek a mészkőbe és azokat fával, földdel és kövekkel befedték. 48 Megemlítjük, hogy Budafokon nem csak pincéket és lakásokat vájtak a mészkőbe, hanem más célt szolgáló helyiségeket is. Pl. a 18. században a Duna partján egy barlangkápolna állt, amelyet a pestisjárvány idején (1739- 1740) készítettek. Ezt később Schmidt Károly promontori lakos felújította, vasárnapokon és ünnepnapokon abban emlékeztek meg a helybeliek a pestisben elhunytakról. 49 A településen egy időben a halottasház is a mészkőbe volt mélyítve. 50 A barlanglakók és a barlanglakások száma A legrégebbi barlanglakásokról nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Feltételezések szerint ma már a 18. század elején laktak ilyenekben, kezdetben valószínűleg a legkorábbi betelepülők közé számító kőfejtők. 51 Saturnius Slavus kapucinus barát azt állította, hogy Promontoron az 1726 körüli években kb. 200-an éltek, akik „sziklabarlangokban" húzódtak meg. Ezt az adatot csak feltételesen fogadhatjuk el, mert a viszszaemlékezést, amelyben szerepel, a szerzetes 1817-ben vetette papírra. 52 A Nagy- vagy Török-barlangról a Promontort felkereső József nádor 1792-ben azt írta útinaplójába, hogy abban „számos" ház áll. 53 A múlt századi lapokban „sziklautcának" is nevezett barlangban lévő fennálló falú házakból az 1850-1870-es években 9-et, illetve 11-et említettek a tudósítások. 54 A barlanglakások és a barlanglakók számáról csak a 19. század első harmadától vannak adataink (ezek 1871 -ig feltehetően a Nagy- vagy Török-barlangra és más barlanglakásokra együttesen vonatkoznak). Bár a településen lévő házak számát korábbról is ismerjük (pl. 1767-ben 126, 1795-ben 169 55 ), de nem tudjuk, hogy ezekből mennyi volt a kőház. SCHAMS Ferenc 1832-ben 700-800-ra tette a barlanglakók számát. 56 Ezt mindenképpen
