Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

ezt is tatarozni, helyreállítani kellett. Jelentőségét emellett kiemeli, hangsúlyozza az a tény, hogy kőben való kivágásának, több száz éves alakulásának, formai változásainak története, folyamata tudományos rekonstrukció révén többé-kevésbé összeállítható. A barlangépítmény a remeteséggel függ öszsze, az pedig a kegyhely, Szentkút sorsához, gondozásához kapcsolódik. Kézenfekvőnek látszik a következtetés: a kegyhely, a búcsújárás, a remeték helyi megjelenése és az ő lakóhelyük, „kolostoruk" egy korban, egy időszakban alakult ki. A remeteszervezet mindig valamelyik szerzetesrend függvénye, coenobiuma volt, egyes esetekben előkészítő, oktató, nevelő intézménye a szerzetességnek. A rendek között Szentkúton több mint két évszázada a ferenceseké a főszerep, de sok száz éven át a ciszterek gondozhatták a kegyhelyet és felügyeltek a remetékre is. Szentkút kialakulásának hiteles kezdete írott források hiányában ködbe vész, de kétségtelen a bencések és - kezdetben igen valószínű még - a baziliták közreműködése. Utóbbiak ténykedését olyan jelenségek teszik valószínűvé, mint a több jellegű hasonlóság a 11-12. századi barlangkolostorokkal - Tihany, Zebegény - és a görög katolikus egyházi hagyomány. Források hiányában nem deríthető ki a 12. századi birtokos, a Veréb nemzetség valószínűleg kezdeményező szerepe. Ennek bizonyítéka, tanúja lehet a feltehetően nemzetségi monostorrom, aminek régészeti feltárása indokolt lenne. Mátraverebély-Szentkút remeteépítményei tehát a Kárpát-medence különleges fontosságú egyháztörténeti, építészeti emlékei, amelyek eredete, kialakításának kezdete a magyar kereszténység igen korai szakaszába nyúlik vissza. Időrendi táblázat 1134 bencés kolostor említése Pásztón 1190 ciszter apátság alapítása Pásztón 1192 László király szentté avatása 1210 templom építése Verebély faluban 1231 Imre, a Veréb család tagja, remeteséget vállal 1259 Mátraverebély-Szentkút búcsúengedélyt kap 1290 „Veréb kútja" megemlítése 1331 búcsúsok első említése Verebélyen 1398 Zsigmond király búcsújárással összefüggő vásártartást engedélyez Verebélynek 1400 IX. Bonifác pápa megerősíti a királyi engedélyt és a búcsúsok számára 12 gyógyító lelkész tartását rendeli el 1540 török pusztítás, reformáció 16. sz. Mária-szobor elrejtése a remetéknél 1603 új harangot kap a verebélyi templom 1604 remeték temetik el a háborús pusztítás halottait 1650 (kb.) a gyöngyösi Koós Pál zarándoklata 17. sz. „sok remete " őrzi a kegyhelyet 1705 Almássy János földesúr kőkápolnát épít Szentkúton 1736 a ciszter rend bérbe veszi a kegyhelyet 1751 Almássy János megvásárolja Szentkutat 1757 Bélák Antal két remetével helyreállítja, tatarozza a barlangokat 1763 megépül a ma is álló szentkúti templom kolostorral, amiben ferencesek élnek 1767 meghal az „utolsó" remete 1790 II. József király betiltja a búcsújárást 1867 kis kápolna épül a gyóntató udvaron 1928 a kegyhelyet az Almássy család az egyház birtokába adja 1950 a Ferences rend feloszlatása, államosítás 1970 VI. Pál pápa Szentkút templomának a „Basilica minor" címet adományozza, a kegyhelyet megillető jogokkal 1989 visszatérnek a ferences atyák 1996 a budapesti Országos Műemléki Hivatal megerősíti, tatarozza a barlangépítményeket