Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

13. kép. A VI. sz. helyiség 1947-ben magam is találkoztam a bélapátfalvi búcsún, de nem tudom, honnan érkezett. Lehetséges, hogy éppen Szentkútról.) Mint említettem, a remeték egy része, különösen a régebb időkben felvétel útján jött a barlangkolostorba. A felvétel erkölcsi követelményeket támasztott a jelölttel szemben és megkövetelhette bizonyos normák, szabályok betartását. Szentkút történetéből is az következik, hogy évszázadok során kétféle remeteség volt itt gyakorlatban. Az egyik forma szinte beépült az egyházi szervezetbe, a másik viszont függetlenebb volt az egyháztól és a maga megítélése szerint élt, tartotta be a vallás előírásait, az erkölcsi rendet és saját igényei, elképzelései szerint cselekedett. A remetebarlangok kialakulása, analógiák A verebélyi remetebarlangok, mint ma is lakható építmények, a maguk nemében egyedülállóak a Kárpát-medencében. Kőbe vájt üregek csoportját, amelyben kápolnák mellett lakások és egyéb helyiségek sorakoznak, csak Szentkúttól nyugatra, száz kilométerekre ismerünk. Ilyenek elsősorban a tihanyi remetelakok és a velük eszmei kapcsolatban álló zebegényi remeteházak. Róluk azt írta CSEMEGI József építéstörténész, hogy „mind a kettő azonos elgondolás szerint készült és lakói ugyanannak a regulának alapján élték remeteéletüket".

29 Tihanyban a hét üreg - jellege szerint - két részre osztható: a keletiben két nagyobb, s egy kisebb helyiség, a nyugatiban pedig három kisebb és egy nagyobb üreg található. Ez utóbbi nem lakás, hanem egy kisebb méretű, háromhajós templom, kápolna. A tihanyiak a verebélyi építményeknél nagyobb alapterületű helyiségek. A zebegényi együttes tíz barlangból áll és két szin14. kép. A VI—III. sz. helyiségek homlokzata ten, mészkőbe vájva. Közöttük is van egy ugyancsak háromhajós kisebb templom. Sem az első csoport, sem a második készítéséről nincs adat, de CSEMEGI József valószínűnek tartja, hogy építői Endre király uralkodása alatt (1047-1060) bazilita szerzetesek voltak. Nézete szerint a két kolostort és a hozzájuk tartozó remetetelepeket a tatárjárás után bencés szerzetesek vették át.

30 A tihanyi és zebegényi remetebarlangok évszázadok óta lakatlanok és romosak, de egy-egy honismereti leírás és az egyháztörténet többször is foglalkozott velük. Ezek alapján sejteni lehet, hogy az egyes üregek milyen célt szolgáltak. Nem mondható ez el a verebélyi remeteségről, de elhelyezkedése, építésmódja a másik kettővel hasonlóságra vall. A településektől távol, hegygerincre való építkezés, a föld alatti, barlangszerű elhelyezés megegyező a három rendszerben. További hasonlóság a kis létszámra való tervezés: mindenütt kicsi volt a remeték száma, de szertartások végzésére mindenütt gondoltak. Tihanyban és Zebegényben egy-egy kápolnát, Verebélyen pedig két kápolnát találunk. Ez utóbbira nem ismerünk magyarázatot: a két kápolna - sőt, egy harmadik, vezeklőhely - beiktatására nincs párhuzam. A további hasonlóság a három remeteség között történeti jellegű, a 13. század második felében vették át a kolostorokat és bizonyára a remetebarlangokat is.

31 Tihany és Zebegény történetének első szakasza tehát hasonló, mindkét barlangrendszer kialakulása a bencésekkel függ össze. Őket mindkét helyen baziliták előzhették meg és a remeteházakat is ők építhették. Verebéllyel kapcsolatosan viszont ez az első mozzanat nem bizonyítható. Pásztón a bencések előtt élhettek ugyan baziliták, de ezt közvetlenül nem bizonyítja semmi, csak a görög nyelvű szöveg esete révén tételezhető fel.