Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány
15. kép. A barlangok századunk első felében (ZADRAVECZ István után) Ami a szentkúti barlangok építésének kezdetét és történetét illeti, tudomásom szerint ezekhez hasonlók a 18. században már nem épültek. Korábban sem ismerünk ilyeneket Közép-Európában, kivéve az előbbi és még néhány, okiratban említett példát. Ezek a tények arra késztetik a kutatót, hogy a szentkúti remeteség kialakulásának kérdését újra átgondolja. Egyik forrásunk szerint a plébánosból lett remete és társai 1757-ben nekiláttak a Nagymeszes-hegyen a barlangok kivágásának. Ha ez valóban így történt volna, felmerül a kérdés: honnan vették ennek gondolatát, milyen mintát követtek, hogy eljutottak all. századi tihanyi és zebegényi remeteségekhez, mert azokkal rokon formájú, jellegű építményeket hoztak létre. Nem követhették a velük egykorú építési gyakorlatot, mert a barlangkolostor ekkor már anakronisztikus volt, az „építőket" tehát más körülmények befolyásolhatták. Közöttük első lehetett az, hogy a helyszínen akkor már volt egy ilyen típusú építmény és ezt használták fel. Ez esetben csak át kellett faragni a falak felületét, esetleg alakítani, bővíteni egyes helyiségeket, de az egész alaprajzi szerkezetet megtarthatták. Némileg joggal mondhatták el ezek után magukról, hogy a szentkúti remetebarlangokat ők készítették. A három hazai remetebarlang együttes helyzete a tájban, építőanyaga, formája és építésmódja tehát erősen hasonló. Az ország belsejében fekvő építmények - Tihany és Zebegény - létezése, kora és használata igen régóta dokumentált, ismert, de a harmadik, a Felföld erdőségeiben rejtőzködő szentkúti remeteségnek eddig nem volt írott története. Ezt próbálom most az alábbiakban összeállítani. A remeteség kezdetét egy, a történeti iratokból ismert esemény jelzi: Szentkút, egykor Veréb 16. kép. A barlangok, ferences atyákkal kútja birtokosának, a honfoglaló ősökkel büszkélkedő Veréb famíliának egyik sarja, 1230 körül a remete életmódot választja. Az egyik helytörténeti szakíró megjegyzi, hogy ez az Imre, Remete Szent Pál regulája szerint folytatta életét és valószínűnek tartja, hogy az ő kívánságára készültek a ma is meglévő barlangok. 32 Az a tény, hogy Remete Szent Pált választotta példaképének, felveti a kérdést, vajon mi indokolhatta ezt a döntést. Bizonyára ismerte a szent élettörténetét, amelyben az övével rokon elemeket, vonásokat fedezhetett fel. 33 Mindketten gazdag családból származtak, s valamiféle sérelem után a magányba, a barlangba menekültek. Valószínű, hogy élete végéig Imre is ott lakott és elvonult életet élt. Remete Szent Pál tisztelete hazánkban Nagy Lajos uralkodása alatt terjedt el, 150 évvel később, mint Imre remetesége, tehát valószínű, hogy a szent tiszteletének már korábban is lehettek hazánkban hívei, követői. 34 Szentkút barlangjainak építését megörökítő felirat vagy évszám a falakon nem található. Az
