Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

zetesség és a remeték kapcsolatban álltak egymással, s úgy látszik minden csoport valamelyik kolostorhoz tartozott, tehát egyházi felügyelet alatt élt, így a verebélyi Szentkúton is 1780-ig. Szentkút sohasem volt önálló település, sok évszázados története folyamán mindig úgy szerepel, mint „puszta", vagyis a földesúr majorja vagy tanyája. Annak ellenére, hogy a verebélyi földesúr birtoka volt, Szentkutat egyházi és világi kapcsolatai mindig Pásztó városához, az ott lakó szerzetesrendekhez fűzték. Évszázadokon át a rendek úgy léptek fel, mint a kegyhely gondozói, esetleg bérlői, mert fenntartása, gondozása az ö feladatuk lehetett. A remetebarlangok sorsa, története tehát összefügg a Verebélyi, majd később az Almássy família, illetve a pásztói szerzetesrendek históriájával. Pásztón két szerzetesrend, a ferences és a ciszter rend működött. A jelenleg is Szentkúton működő ferences rend valószínűleg a török hódoltság óta végzi itt a pasztorációt, de a rend már korábban megjelent hazánkban. Első kolostorukat Egerben építették meg 1229-ben, de a közeli Gyöngyösön és Szécsényben is megtelepedtek. A török hódoltság alatt oltalomlevelet kaptak az egri és a hatvani pasától, s ennek védelmében szabadon közlekedhettek a török birodalom területén, így képesek voltak ellátni a magára hagyott lakosság lelki gondozását. A szécsényi rendház História domusa számot ad arról, hogy ők vezeték a híveket a szentkúti búcsúra, de nemcsak a Felföldről, hanem nagyobb távolságokról is. Szentkúthoz a közeli rendházakból 10-12 atya, „páter" és a környék papsága érkezett a hívek gyóntatására. A török időkben, a 17. században egyes ferences atyák püspöki engedéllyel ott is maradtak és ők lettek - a remetéken kívül a kegyhely gondozói.

15 A török hódoltság elmúltával Szentkutat a ciszterek vették bérbe, de II. József király uralkodása alatt szünetelt a búcsújárás (szét is hordták a nagy értékű, a zarándokok által ajándékozott fogadalmi tárgyakat). A tilalmi idők elteltével, a következő században újra a ferencesek térnek vissza.

16 A Pásztón élő szerzetesek közül a ciszter volt a régebbi és működését tekintve ismertebb, tekintélyes, ősrégi monostorával. Megalapítása 1190re esik, de volt itt előtte már egy másik, bencés monostor is, amelyet II. Béla király adományokkal látott el.

17 A ciszterek valószínűleg a 16. század derekáig háborítatlanul itt éltek, de akkor a hitújító mozgalom megszüntethette a rendházat. Egy történetíró szerint feldúlták a kegyhelyet, ahonnan a hívek csak egy Mária-szobrot tudtak megmenteni úgy, hogy a remetéknél rejtették el. Ez a szobor jelenleg a kegytemplom főoltárát díszíti, díszes ezüstkeretben.

18 A cisztereknél bevett szokás volt a középkorban, hogy a kolostorban lakó néhány szerzetesnek segítségére voltak a laikus testvérek, akik többféle fizikai munkát végeztek: az építmények karbantartását, takarítást, főzést, mosást, a földek és a szőlő megművelését. A laikusok nagyobb része a jobbágyság köréből került ki, mert a ciszterek közé való belépés biztos módja volt annak, hogy megszabaduljon valaki a jobbágysággal együtt járó kötelezettségektől, terhektől.

19 Ez a szervezeti rend bizonyára a remeték függőségeit, életmódját is befolyásolta. Ilyen módon a rend a 18. század első felében ellátta feladatait Szentkúton, de később az Almássy família vette meg a birtokot, amikor újra a ferences atyák kezébe került a hívek lelki gondozása.

20 Visszatérve a Szentkút történetének kezdeteire, forrásaink csak a 12-13. századtól nyújtanak információkat. Korábbi időkre az országos történelemből, a helyi hagyományokból bizonyos feltételezések segítségével lehet következtetni.

21 Hazánk 11-12. századi monostorairól keveset tudunk, de későbbi említések alapján gondolni lehet egyes rendházak igen korai alapítására. Ezek alapján feltételezhető, hogy a pásztói kolostor eredetileg görög, azaz keleti rítusú volt, mert tudunk arról, hogy 1120 körül lefordítanak hazánkban egy görög szöveget, amelynek eredeti példánya a pásztói kolostor birtokában volt.

22 Ismeretes, hogy az Árpád-korban még az egyházszakadás (1054) után is több görög kolostor működött a Kárpát-medencében. A görög és latin szerzetesek együtt éltek, laktak itt, bár esetleg különböző anyanyelvűek voltak. Az egyházi szertartások nyelve (latin vagy keleti) azonban még a 16. század derekán is különbözött egymástól.

23 Ezek a körülmények, megállapítások érvényesek lehetnek Pásztora és ezáltal a verebélyi-szentkúti remeteségre is, amely mindig a pásztói monostor fiókja, coenobiuma volt. A baziliták életkörülményei pedig kapcsolatba hozhatók a remeteséggel, amely kezdetben csak előkészület volt a szerzetességre. Később a remete életmód önállóvá válhatott, mert a római egyház térhódításával a keleti életforma, vallásosság átalakult, vagy eltűnt a gyakorlatból. A latin rendek pedig nem vették át, nem ápolták ezt a hagyományt, amely a szerzetesség előkészítését, noviciátusát jelentette.