Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

t Bakó Ferenc REMETEBARLANGOK (Mátraverebély-Szentkút) Építéstörténeti tanulmány Bevezetés Az építkezés történetében koronként és tájanként változó mértékben mindig szerepet kapott a kö, mint az egyik legfontosabb természetes anyag. A Kárpát-medencében éppen úgy, mint a Föld számos, egyéb táján az őskortól a legújabb korig jelen van egyrészt, mint a természeti erők hatására kialakult barlang, másrészt mint az emberi kézzel kőbe vájt üreg, amit különböző rendeltetéssel vettek használatba. Az ilyen, barlangszerű kőépítmények mindkét válfaja nagyobb mennyiségben fordul elő a Nagy Magyar Alföldtől északra húzódó hegylánc vonulataiban. A természetes, de emberi lakás céljaira is szolgáló Istállóskő, Szeleta vagy Subalyuk - történetileg igen jelentős őskori barlangok - mellett azonban a Felföld mesterséges, tehát ember alkotta barlangféleségekben is gazdag.

1 A népi építészeti kutatások eredményeként ismeretes, hogy a tájon hosszan végighúzódó vulkanikus eredetű kőzetek, mint a tufák és homokkövek alkalmasak voltak arra, hogy bennük lakásokat, gazdasági rendeltetésű üregeket vájjanak. A legjelentősebb közöttük a lakások és a borospincék több száz, illetve több ezer példányra rugó csoportja, amelyekről már megbízható áttekintésünk van. Bár nem a népi építészet látóköréhez, illetve kutatási területéhez tartozik a vallási életnek és a magasabb társadalmi rétegek műveltségének néhány tárgyi emléke, az említett vizsgálatok ezeket is felszínre hozták, vagy elősegítették megismerésüket. A Bükk hegység déli, délkeleti szegé1. kép. Szentkút távlati képe, 18. század