Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

J z M MOO S Z E L V E N Y E K • ai| ISO flr M) 130 jjw m} tso Jw 4 1g0 ij

a1 2|

°° W 4 M • J' v

° > ± m * 2. kép. A remetebarlangok felmérési rajza (1995) 4 "X I 2,65 lyén és tágabb környezetében korábban csak érintőlegesen ismert határkövek-kaptárfülkék említendők itt elsősorban, majd az egyházi jellegű létesítményeknek tekintendő görömbölytapolcai gyógyfürdő, az istenmezei templomrom, a demjéni remetebarlang, esetleg az abasári, állítólagos királyi sírüreg, sírkamra. Utóbbi azonban, úgy tűnik, nem a keresztény rítusokkal hozható kapcsolatba éppúgy, mint a Sály-Latorca vízfőnél látható Léleklyuk, vagy a siroki vár föld alatti, kőbe vájt helyiségei, termei.

2 A kutatások tehát többek között azzal az eredménnyel jártak, hogy a népi készítésű üregek mellett észlelhető, kőbe vájt építmények száma sem csekély, bár ezeknek több száz éves megmaradását a mi korunkig erősen gátolták a kedvezőtlen földtani adottságok - több esetben a kő gyenge minősége - és a háborús pusztítások. Az egyházi, vallási célokat szolgáló építmények sorát jelenlegi dolgozatomban egy újabbal kívánom gyarapítani, amely anyagát, kialakítási módját és rendeltetését illetően szervesen illeszkedik az eddig ismert, kőbe vájt, barlangszerü építmények közé. Értekezésemben először a remeteségnek, mint építménynek leírását adom a helyszínen végzett megfigyeléseim, a műszaki dokumentálás alapján, valamint helyét, elhelyezkedését a földrajzi környezetben. Majd a Szentkút, mint kegyhely történetét vázolom Mátraverebély és Pásztó felé kialakult vallási és világi kapcsolataival; a remeteséget általában, remeték jelenlétét Szentkúton a történelem folyamán; a barlangok építéstörténetét és analógiáit. A barlangépítmények A kegyhelytől meredek ösvényen jut fel az érdeklődő a remeteséghez, amelynek üregei a Nagymeszes hegygerince alatt húzódnak. Az ösvény a legrövidebb útvonalon halad, de olyan nagy szögben emelkedik, hogy rajta a szállítás, élelem, víz hordása nehézkes, kimentő lenne. Van azonban a barlangoknak még egy megközelítési módja: a hegy nyugati lábától földúton lehet elérni a barlangokat. A közlekedőút mindig fontos volt, mert a magas tetőn, a lakóbarlangok közelében nincs víz, nem szólva az élelmiszerek szállításának nehézségeiről. Az egykor fent lakó remetéknek mindezzel számolniok kellett. Saját benyomásaimról elmondhatom, hogy az 1980-as években jártam itt először tudós kollégáimmal, készítettem néhány fényképet és elhatároztam, hogy egyszer alaposabb vizsgálatokba kez-