Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

FÜGGELÉK

megállapítható, hogy ezek a telepek az őskor különböző fokozatait képviselik, melyek között egyelőre a fiatalabb kőkoriak vannak túlsúlyban. Vaskori nyomokat viszont eddig még nem találtam. A további kutatás feladata lesz, hogy a telepek temetőinek legalább egy részét felkutassa. b) Római kori nyomok A kidéi völgy torkolatában, a már említett Dombor-hegy lábánál találtam római kori nyomokat (1. kép. 3., 2. kép). Nagy területen kő- és téglatöredékek, edénycserepek óriási tömege hever a szántásban. (Közöttük díszes terra sigillata-töredéket és egy csipkézett szélű kis üvegtöredéket is találtam.) 2. kép. A kidéi völgy déli része a Dombor-heggyel E területen, 1911-ben, földmunka közben hat feliratos római oltárkövet találtak, melyeket a kolozsvári ENM-ba szállítottak. A területet ugyanabban az évben BUDAY Árpád vizsgálta át. Ő dolgozta fel a talált köveket is. (Dr. BUDAY Árpád: Pótlások a C. I. L. III. kötetéhez, Dolg. II. 1911. 260-268.). A hat kő közül öt a II. század első feléből való. Ezeket ugyanaz a személy - Aelius Julius - állította (DIBUS DEABUS ajánlású, IUNO REGINA-nak, APOLLOnak, MERCURIUS-nak és valószínűleg MINERVAnak szentelt). A hatodik kő a II. század végéről, vagy a III. század elejéről való, ezt P. Aelius Maximus - aki valószínűleg az előbbinek a fia volt - HERCULES INVICTUS MAGUSANUS-nak szentelte. A román földtulajdonos - Krisan Mihály - kőből faragott fejet és lábat is talált ezen a területen, melyeket eldobott. Állítása szerint, még több csiszolt ékkövet is talált. Ezeket eladta. A töredékekkel borított terület hozzávetőlegesen 5-800 m, a töredékek azonban nem egyenletesen elosztva találhatók a felszínen, hanem kisebb-nagyobb foltok alakjában. (BUDAY leírásában 2-2 Vi m széles és 10 m hosszú területet említ mint olyant, melyen kőés téglatöredékeket talált.) Érdekessége ennek a római településnek az, hogy a Kidei-patak túloldalán lévő hegyoldalról csatornákkal átvezették a források vizét. Az egyik ilyen forrás medrében - mely a patak túloldalán a római romokkal nem is szemben van, hanem 300 m-rel távolabb északra esik - itt-ott kutatás nélkül is megállapíthattam kisebb téglatöredékeket (1. kép. 16., 2. kép). Innen több kidéi lakos szállított haza régebben nagy téglákat, melyeket kemencekészítéskor használtak fel. (Pl. Jakab József, aki e helyre felhívta a figyelmemet.) Krisán Mihály azt állítja, hogy a csomafájaiak is találtak más források medrében téglákat, melyeket ők is kemencekészítéskor használtak fel. BUDAY említi fentebb idézett cikkében a falusiaknak azt az állítását, hogy a patak ellenkező oldalán lévő hegyoldalban vízvezetékről tudnak, sőt, hogy ott feliratos követ is találtak. Helyüket azonban nem sikerült megállapítania. Annak a forrásnak a vizét, amelynek medrében a tégladarabokat találtam, Jakab József állítása szerint, a Kidei-patak alatt vezették át a túloldalra. Onnan, ahol most a forrás vize a völgybe érkezik, sík területen, mesterséges, egyenes árokban folyik tovább a római telep irányában (2. kép. 2.), s csak azután ömlik a Kidei-patakba. Jakab József szerint a Kidei-patak vize ezen a részen régebben a kocsiút mellett folyt, ebben az esetben ez az egyenes árok - amely állítólag emberemlékezet óta megvan már - a patak bal partjára, vagyis a római telep oldalára esett. Jelenleg a római romok közelében ugyanazon az oldalon iható vizű forrás van. Lehetséges, hogy ennek a forrásnak a vize nem volt elegendő, a Kidei-pataknak a vizét pedig talán azért nem használták a rómaiak, mert abba fentebb, a Kostor- (Koszorú-)domb mellett egy sós forrás vize ömlik (2. kép. 3.). E patak mellett, a hegyoldalban a Sóstónak nevezett iszapos földű terület fekszik, mely állítólag gyógyhatású [reumatikus fájdalmak ellen (2. kép). Krisán Mihály néhány elejtett szava alapján arra is számíthatunk, hogy a túloldalon a vízvezető csatornák mellett még más római emlékeket is fogunk találni. c) Középkori és újkori emlékek Ezek közül egyelőre a kidéi és a bádoki ref. templom körül fekvő temetők látszanak jelentőseknek. E templomok hegyoldalban, kisebb halmon emelkednek, s mindkettő körül találtak már csontvázakat. A kidéi református templom (17) mellett, annak déli és délkeleti oldalán gödrök ásásakor találtak csontvázakat (3. kép), azonkívül sok embercsontot hánytak ki és szórtak szét a templom előtti kis kertben (A-val jelölt rész) földforgatás alkalmával. Azt nem figyelték meg, hogy mellékletük volt-e ezeknek a csontvázaknak. Utóbbi területen most is találhatók a földfelszínen embercsontok. Közvetlenül a templom háta mögött a rk. temető fekszik, melyet ma is hasz-