Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

FÜGGELÉK

3. kép. A kidéi református templom környéke nálnak. A templomtól délkeletre az említett gödrök, délre és délnyugatra pedig iskolaépületek vannak. Utóbbiak előtt a templom dombjából szemmel láthatólag jelentékeny mennyiséget hordtak el, illetve használtak fel. Aránylag legkevésbé látszik bolygatottnak a templomtól északra és északkeletre fekvő terület (B), mely jelenleg a ref. pap kertje. (A várható eredménnyel felásható területet a vázlaton ferdén vonalkáztam.) A bádoki ref. templomdomb (18) aránylag bolygatatlannak látszik. Itt újabban egyetlen gödröt ástak (országzászló rúdjának), ekkor találtak egy csontvázat. Fekete tiszteletes állítása szerint a templom körül legalább egy évszázada nem temetkeznek. Sírdombnak vagy sírkőnek nincs nyoma. A várható temető földjét egyedül a templom körül álló fák bolygathatták meg. Nincs kizárva az sem, hogy a két templom alatt kripta is van. A bádoki templom belső kövezete helyenként döngetésre olyan hangot ad, mintha alatta üreg volna. 4. kép. Hatholdon talált malomkő A Kide községtől délre fekvő, már leírt Hatholdnak a déli, Csomafája felé eső határán, egy kis forrás közelében, szántás közben, Bíró Farkas kidéi gazda két egyforma nagyságú malomkövet talált, melyek egymáson feküdtek. A kövek kb. 40 cm átmérőjűek és 5-7 cm vastagok, egyik oldaluk sík felületű, míg a másik kissé domború (1. kép. 19., 4. kép). E területtől nem messze délre, fent, közvetlenül a Biszó meredek hegyoldalának tövében, egy kis horpadás közepén, hatalmas, lapos szikla van, mely alig emelkedik a földfelszín fölé (20). Ebben a sziklában több kör alakú, kb. 50-60 cm átmérőjű, homorú felületű bemélyítés van. Mikor e helyet Jakab József kíséretében első ízben megnéztem, a szikla még vízben állott, néhány bemélyítés azonban látható volt. Második utam alkalmával a szikla egy része már kiállott a 5. kép. Vargha László és Méri István a kidéi Kőlyuknál vízből, s így e részről sikerült a gyeptakarót lehúznom. Ekkor egymás után bukkantam a kövön ilyen bemélyítésekre (7. kép). A legtöbb homorú belsejú (a), belső felületük azonban nem sima, hanem göröngyös. Van olyan is, melynek csak a körvonalát jelölték (b), kettőben pedig kőmagot is találtam (c, d). A bemélyítések legtöbbjének oldalán határozottan vésőnyomok ismerhetők fel (a, c, d). A két utóbbi jelenség alapján arra gondolhatunk, hogy malomköveket vágtak ki ebből a nagy kőtömbből, mégpedig a jelek szerint úgy, hogy az egyik oldalon nagyjából függőlegesen véstek lefelé, a kör másik oldalán pedig a belső mag alá véstek, azután azt lerepesztették. A kideiek a követ ma is „rozsnyicá"-mk hívják. Kide községtől északra, a hegyoldalban van a „Kőlyuk" nevű barlang (21). A barlang száját állítólag vasajtó zárta el. Kétségtelenül megállapítható most is az ajtó helyének kőbe vágott nyoma. A barlang belsejében, a nyílástól néhány méterre a jobb falban hosz-