Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)
AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kolozsborsa
dalmi, gazdasági helyzetükből adódott. Lakóházaik fejlődésében a Borsa völgyében lényegileg ugyanazok a folyamatok figyelhetők meg, mint a magyarokéban. 5 " 1 Legfeljebb a tornácok gyakoribb előfordulását tekinthetjük román jellegzetességnek. Alapvető különbség csak a szakrális építkezésnél figyelhető meg. VARGHA László Borsa-völgyi kutatásainak jelentőségét értékelve először ki kell emelni, hogy a terület kiválasztása a népi építkezés vizsgálata szempontjából igen szerencsésnek bizonyult. Kide ugyanis a kőépítkezés meghonosodásával olyan újítások kiindulópontja lett, amelyek kisebb-nagyobb mértékben a vizsgált falvak építkezését befolyásolták, alakították. Ez az építőgyakorlat a gyűjtés idején még annyira élő volt, hogy VARGHA Lászlónak nemcsak a kőfejtést és az építkezés folyamatát sikerült dokumentálnia, hanem az újítások terjedését és a változások egymást feltételező láncolatának a különböző fázisait is megörökíthette. Külön érdeméül írható, hogy nemcsak az archaikumokat kutatta, hanem igyekezett teljes keresztmetszetét adni a vizsgált falvak építkezésének. Különösen érzékeny volt a ház életében végbement változások, alakítások észlelésére, amint arról vázlatfüzetének megjegyzései tanúskodnak. E módszerrel több évszázad építőgyakorlatának változásait sikerült felvillantania, egyúttal a Borsa-völgyi, etnikailag, társadalmilag heterogén lakosság lakáskultúrájának az egyezéseire és eltéréseire is rámutatnia. Míg Borsán és Bádokon a fa- és sövényfalú építkezésmód archaikusabb emlékeit sikerült megörökítenie, addig Kidén elsősorban a kőépítkezés meghonosodásával együtt járó módosulásokat tudta tanulmányozni, részben az emlékanyag vizsgálata, részben a kidéi kőművesekkel, ácsokkal folytatott beszélgetései révén. Valószínű, hogy a VARGHA László egész későbbi működésére jellemző változásvizsgálatok módszere épp a Borsavölgyi kutatások során kristályosodott ki. A VARGHA László által gyűjtött anyag egyben azt is bizonyítja, mekkora előnnyel járnak a Borsa-völgyihez hasonló komplex kutatások. A középkori régészeti ásatás és terepbejárás, a környék múltját feldolgozó történeti, helytörténeti, szociológiai munkák sora, a történeti és recens helynévanyag feltárása és feldolgozása, a SIPOS Dávid munkásságát elemző vizsgálatok és a többi tematikus Borsa-völgyi tanulmány, mind-mind mérhetetlenül kitágítják az egy-egy szűkebb tudományszak területéről származó ismereteket, s ok-okozati összefüggésben engedik láttatni a földrajzi-ökológiai környezet, a népesség társadalmietnikai összetétele, gazdálkodása, a vidék történeti múltja, valamint település- és építkezésmódja közti összefüggéseket. Befejezésként e könyv feldolgozásmódjáról és műfajáról szólunk. A közreadó szerzők a forráskiadvány és a meg nem írt monográfia közötti dilemmát és feladatot úgy próbálták feloldani, illetve megoldani, hogy VARGHA László felmérései, fényképei és jegyzetei alapján a leírásokat teljességre törekvőén adták meg. Ugyanakkor az új történeti-levéltári adatokat és az egyéb Borsavölgyi kutatások eredményeit ötvözték és szembesítették a legújabb régészeti és építészeti vizsgálatokkal. E megoldással a több, mint fél évszázaddal ezelőtti forrás- és alapanyag a speciális igényeknek (bútorok, gazdálkodás, vallás stb.) megfelelően továbbkutatható és kiegészíthető lett, továbbá építészeti változásvizsgálat bázisa lehet. Emellett olyan kistáji, történeti néprajzi ismeretanyagot összegeztünk, ami a magyar és román kutatás számára is tematikus és módszertani tanulságokkal szolgálhat.
