Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kolozsborsa

nyos, hogy a magyarországiaktól eltérő tüzelőberendezésekkel állunk szemben, a leletegyüttesekből ugyanis hiányoznak a sarokszemek és a bögre alakú kályhák. BENKŐ Elek a leletek alapján olyan zárt tüzelőberendezést, kályhás kemencét feltételez, amelynél az alsó részt alkotó, perem nélküli sík csempék nem önhordó elemek, hanem a kemence testébe vannak beágyazva.

49 Mind kívül-, mind belülfűtős kemencékre utaló csempék ismeretesek - elsősorban mezővárosi használatban. Udvarhelyszéki megfigyelései alapján BENKŐ Elek a 16-17. század fordulójára teszi a zárt, kályhás kemencékről a kandallós tüzelőtípusra való átmenetet, a cserepesek megjelenését.

50 Óva int azonban attól, hogy udvarhelyszéki adatait általánosítsuk Erdély egyéb, eltérő feltételekkel rendelkező régióira.

51 További szerencsés régészeti feltárások adhatnak csak feleletet arra, hogy az erdélyi ház mikor és hogyan vált szabad tűzhelyessé, s milyen táji eltérések érzékelhetők a késő középkorban, kora újkorban. Ha már most Kide, illetve a Borsa-völgy népi építkezését el akarjuk helyezni Erdély, illetve a Kárpát-medence népi építkezésének rendszerében, a következő lényeges vonásokat kell kiemelnünk: A Borsa-völgy a pitvaros házak övezetébe tartozik. Leggyakoribb a pitvar-ház alaprajzú, kéthelyiséges ház, a pitvarból nyíló szobával. Ez a típus a 18-19. század fordulóján mai formájában megvolt. A pitvarban lévő kemence faházaknál boglya alakú, hasonlóan a pitvaros házak általános kemencetípusához, a kő építőanyagra való áttéréssel honosodhatott meg az anyagnak jobban megfelelő hasáb alakú forma. A pitvar a fűtési időszakon kívül konyhafunkciót ellátó, jelentős eleme a háznak, amely bár kisebb a szobánál, de nem olyan keskeny, jelentéktelen, mint a székely eresz, vagy az északi, kemencés ház pitvara. A főzési funkció jelentőségére utal a tűzhelyet védő fal, a katlan, a vaslapos fűttő, valamint a pitvarok berendezése is. A Borsa-völgyi emlékanyag még jól mutatta, hogy az eredetileg lepadlásolatlan pitvar füst- és szikrafogóval egészül ki, majd padlást is kap. A szabadkéményes füstelvezetés azonban csak szórványosan jelenik meg a 19. század közepétől, legtöbbször úgy, hogy a szikrafogó cserényhez csatlakoztatnak egy szűk kürtőt. A füstelvezetést végül századunkban mászókéményekkel oldják meg, s a füstmentes pitvar mindinkább lakókonyhává, szobává válik. A szobai kandallók eredeti formájára már csak a megmaradt széles, kőlábas padkák emlékeztetnek. Századunkra a kandallók zárttá váló, vasplatnis zárt tüzelővel egybeépülő változatai és a már padka nélkül épült rakott tűzhelyek váltak jellemzővé. A felsorolt jellegzetességek alapján, a Borsavölgyi falvak építkezésmódja leginkább a közeli Mezőségéhez hasonló, az építőanyagok különbségéből adódó eltérések ellenére is. Számos szállal kapcsolódik azonban a Kis-Küküllő vidék építkezéséhez is, továbbá Kalotaszeghez és Szilágysághoz - azzal a különbséggel, hogy itt semmi nyoma nem volt, hogy a kemence korábban a szobában lett volna. A gazdasági épületek ugyanezekkel a vidékekkel mutatnak rokonságot (pl. a jármos csűrök használata, ismerete). BALASSA M. Iván szerint a szoba-pitvar-kamra alaprajzú, egybejáratú lakóházak a Maros vízgyűjtő területére jellemzőek, Maros-Torda vármegyétől Kolozsvárig.

52 Ha a lakóház etnikai, társadalmi meghatározottságát nézzük, akkor alapvető különbséget az egykori jobbágytartó birtokos nemesek, valamint az egytelkes nemesek, jobbágyok, zsellérek épületei közt fedezhetünk fel. A birtokos nemesek kúriái - úgy tűnik - alaprajzukban, méretükben, elhelyezkedésükben is eltérhetnek környezetük lakóházaitól, ugyanakkor nagyobb körzetekben érvényesek a nemesi udvarházak közös sajátosságai.

53 Esetünkben ilyen a kétsoros alaprajz, a bejárat előtti kiugró tornác, és a tüzelőberendezések változatossága. Az udvarházak (főként várak, kastélyok) leltárait vizsgálva feltűnik, hogy egy birtokhoz tartozó épületekben, sőt ugyanazon a házon belül is, milyen változatosak a tüzelőberendezések. A helyiség funkciója, reprezentatív vagy hétköznapi jellege szabta meg, hogy benne kívül- vagy belülfűtős tüzelőt, kandallót vagy kemencét, annak sövényből font, mázas vagy paraszt csempés változatát használták-e, kéményt vagy sövényből font füstfogót, esetleg füstházak építettek-e.

54 Paraszti szinten a tüzelőberendezések és füstelvezetési módok tájilag meghatározott, egységesebb képet mutattak, ami óvatosságra int a kastélyokra, várakra, városi házakra vonatkozó adatok általánosításánál, noha a fejlődés különböző fokozatait jelentő megoldások ott is egymás mellett éltek. Épp az egyidejűleg használatban lévő, illetve a múltban létezett változatoknak a feltárása és a változások tendenciáinak a felvázolása a feladata a Borsavölgyihez hasonló kutatásoknak. A románok házai néhol archaikusabb megoldásokat őriztek meg, ez azonban inkább társa-