Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kolozsborsa

ÖSSZEGZÉS Végezetül - VARGHA László eredeti célkitűzésének megfelelően - Kide és a Borsa-völgy építkezését kíséreljük meg elhelyezni a Kárpátmedence népi építkezésének rendszerében. VARGHA László Borsa-völgyi kutatásainak mindössze egy kis szeletét dolgozta fel: az 1965ös Finnugor Kongresszuson arról az archaikus épülettípusról tartott előadást, amely Eurázsia erdős sávjában már a neolitikum idején kialakult, s különböző funkciókban, főként gazdasági építményként napjainkig fennmaradt. Ezekre a faszerkezetű, közel négyzetes alaprajzú, homloktornácos, nyeregtetős építményekre épp a Borsavölgyi emlékanyag, majd az őskori házakhoz készített rekonstrukciói irányították VARGHA László figyelmét. Ezt az építményt tartotta egyfelől a kultikus épületek (templom in antis), másfelől a lakóház (a mediterrán térség megaronja) kiindulópontjának, amely többféle funkcióban, elsősorban gazdasági épületként, gabonásként helyenként napjainkig fennmaradt.

24 Azt már csak VARGHA László feljegyzéseiből, papírra vetett vázlatrajzaiból tudjuk, hogy ezt az egyhelyiséges építményt tartotta a Borsavölgyi házak előzményének, amelyeket BATKY Zsigmond nagyhatású háztipológiája alapján próbált rendszerezni, fejlődési sorba állítani.

25 Az azóta eltelt fél évszázad kutatásai, forráskiadásai megkérdőjelezték a BATKY által feltételezett házfejlődési sémát, s a szobai kandallós tüzelő alapján meghatározott egységes, erdélyi vagy keleti magyar háztípust.

26 Az egy-egy szűkebb vagy tágabb terület népi építkezését vizsgáló néprajzi tanulmányok, a közreadott gazdag történeti anyag, a néprajzi és nyelvjárási atlaszok tanulságai, az elmúlt évtizedek faluásatásai sem tették azonban könnyebbé a kutatók dolgát az erdélyi lakóház történetének tisztázásában.

27 A BATKY Zsigmond és sokak által a keleti magyar háztípus jellemzőjének tekintett, típusmeghatározóként kezelt kandallós tüzelő egykori elterjedésének pontosabb megrajzolásával, az építkezésmód, az alaprajz, a tüzelőberendezés többi jellegzetességének figyelembevételével ma már sokkal tagoltabb kép bontakozik ki előttünk.

28 Nehezíti a szaporodó adatok értelmezését az a terminológiai sokszínűség, ami mind a történeti, mind a recens emlékanyagnál tapasztalható. Ugyanaz a megjelölés gyakran különböző tüzelőberendezést takar, ugyanakkor azonos tüzelőberendezések tájanként és koronként változatos elnevezések alatt szerepelhetnek. Ez nemritkán problémássá teszi az adott objektum egyértelmű azonosítását a történeti források alapján.

29 Ugyanígy nehezíti a tájékozódást a tüzelőberendezések gyakran egy-egy szűkebb területen tapasztalható nagymérvű heterogenitása is, különösen akkor, ha azok használatára, gyakoriságára, korára és az egymás mellett élő megoldások relatív kronológiájára hiányoznak az adatok.

30 Mindezek a tények jelzik, hogy Erdély az európai fő építkezési zónák találkozási területén fekszik, így széles átmeneti sávok jöttek létre, ahol az építkezést korszakonként is változó irányú és intenzitású különféle hatások alakították, számos összetett és átmeneti formát hozva létre.

31 Az anyagi kultúra, az építkezésmód nem etnikailag meghatározott, nem ismer nyelv- és országhatárokat, sokkal inkább az ökológiai környezet, gazdálkodásmód függvénye. Mégsem hagyhatók figyelmen kívül azok a bevezető részben érintett nagy népmozgások, átrendeződések, melyek során a Borsa-völgy mai etnikai képe kialakult. Már csak azért sem, mert az itt megtelepedett románság évszázadokig eltérő természeti környezetben, eltérő kulturális hatások közt élt, s más gazdálkodásmódjának, táplálkozási szokásainak, életmódjának megfelelően a lakóházzal, gazdasági épületekkel, tüzelőberendezésekkel szemben támasztott igényei is mások voltak.

32 A táj mai építészeti arculata a törzsökös, és székelyföldi elemekkel állandóan feltöltődő magyarság, s a különböző vidékekről betelepült, eltérő hagyományokkal rendelkező, de lassan