Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kolozsborsa

83. sz., Kispál János háza A háromosztatú kőház udvari homlokzata előtt tous húzódik. A pitvarból egy-egy azonos nagyságú szoba (alsó ház, és kisház) nyílik. A födémek mestergerendásak, a födémgerendák bárdolt tölgyfából készültek. A taposott szalmával fedett füstlyukas kontyos tető szarufái a födémgerendákba vannak csapolva, s egy irányban futó szélfogók kapcsolják őket a koszorúgerendához. A pitvar hátulsó felét elfoglaló kemence a kisház falához épült hozzá, két szabadon álló oldalához padka csatlakozik. Az oldalsó padkát, a tűzhelyet, a bejárat felé keskeny fal határolja. A kemence fölé koporsófedél alakú, boronafalú szikrafogó borul, amely a hátsó falon, a közfalakon és a mestergerendán nyugszik. A szikrafogó tetejét utólag áttörték, és egy szűk fakéményt vezettek ki belőle ferde vonalban a tető fölé. A pitvar (tindä) elülső része lepadlásolatlan, a fakémény alkalmazása előtt a cserény alatt lehűlt, és a szikráktól megszabadult füst itt tódult fel a padlástérbe. A szikrafogó alá torkollanak a szobai főzőkemencék kürtői is. A kisházban rakott sparhelt van csempézett sütővel. Az alsó házban megmaradt a kandallós tüzelőberendezésnek egy zárttá alakult változata: a tűzhelyre fordított U alakban alacsony fal épült, melynek a szoba közepe felé eső, elöl nyitott részét vaslemez fedi, ez szolgál főzésre. Az U alakú fal hátsó része fölé csempézett, hasáb alakú füstfogó sátor borul, amelyből ferde kürtő vezeti a füstöt a pitvar cserénye alá. A tüzelő és az ajtó közt vaklik mélyed a falba. A ház külső homlokzatai vakoltak és meszeltek, udvari homlokzatát festett lábazat keretezi. A kisház berendezése sarkos elrendezésű: a sparhelttel szemben lévő, egy-egy ablakkal megvilágított sarokban két, sarkosan elhelyezett lóca áll, előttük asztallal. Az alsó ház berendezése a párhuzamos elrendezési elvet követi: a bejárattal szemben egy-egy párhuzamosan elhelyezett ágy, köztük egy pad áll a fal mentén, előtte asztallal. Az ágy mellett a hátsó falnál szekrény található. A ház, a hagyomány szerint, 1800 körül épült, 65 éve van a Kispál család birtokában. A cserényt 1930 körül látták el fakéménnyel. 43. sz., Sántha András nyári konyhája A lejtős terepre épült kőépítmény alapfalát a terep legmagasabb pontja fölé felfalazták, s az alapfalak közti területet feltöltötték. A nyári konyha rövid homlokzatán nyíló bejárata előtt faoszlopos tornác húzódik, melyre a tornác végében vezet fel a lépcsős feljárat. A tornác faoszlopait kőfalra fektetett talpgerendába csapolták, az oszlopok közét deszkamellvéddel töltötték ki. A nyári konyha döngölt földpadozatú, deszkafödémes. Az épület szarufás fedélszékű, deszkaoromzatos nyeregtetejét hornyolt cseréppel fedték. A bejárattal szemben, a hátsó falon nyílik a kiugró kemence szája. A kemence testét féltető védi. A kemence mellett, a hátsó falban kéménykürtőt alakítottak ki, amely ferde irányban haladva éri el a falkoszorút, majd a padlástérben bő kéménypillérben folytatódik, s keskeny, hengeres kéményfejjel töri át a tetőt. E kéménykürtőbe vezeti egy hosszú kályhacső a hátsó sarokba épített rakott sparhelt füstjét is. Az épület vakolt és meszelt. Berendezését egy asztal, egy kihúzós ágy és egy dívány alkotják. A nyári konyha északi homlokzata előtt egy kőasztalt helyeztek el. 273. sz., Bors János istállója A zsilipéit boronafalú tornácos építmény talpgerendáit lapos kövekre helyezték. A gerendaváz tölgyfából, a falazat fűrészelt fenyődeszkából készült. A falat átlós kötések merevítik. A szarufás, kakasülős, kontyos tetőt taposott szalmával fedték, melyet a csúcsokon nyárssal, a tetőgerincen hosszú rudakkal rögzítettek. A szarufák végét a koszorúgerenda fölött csapolták a födémgerendákba. A lekontyolt tetősík szarufái sugarasan egy pontban futnak össze. A szarufákat ferde kötések, szélfogók merevítik. A födém mestergerendás. Az istálló két részre oszlik, melyek külön ajtón át megközelíthetők. A nyugati oldalon lévő nagyobbik helyiség a marhaistálló, melyben a közlekedő út két oldalán helyezkednek el egyik oldalon a tehenek és borjak, másokon az ökrök padolt állásai (padiment, padimentu lo dei). A jászlak végében takarmánybedobók (oblok) nyílnak a tornácra. A kisebbik helyiség (lóistálló) ajtaja ugyancsak a déli homlokzaton van, a jászol pedig az északi fal mentén, a bejárattal szemben. Az épület külső falán néhol tapasztás látható. Az istálló 1820 körül épült. Falának korhadt rakófáit fenyődeszkával pótolták, a bárdolt tölgyfa vázszerkezet azonban még építéskori. 351. sz., Bodokán Tamás csűrje A kőalapra emelt, egykapus, favázas hosszú csűr vázszerkezetét talpgerendákra (talpa) állított oszlopok (oszlop, stilp), az azokat összekötő koszorúgerendák, és a szélső oszlopközökben átlós merevítők (fogas, prinsori) alkotják. A gerendaváz üres, csupán a magas, meredek szalmatető hordozására szolgál. A kontyos tető szarufái a koszorúgerendába, illetve a bejárati oldalon a kapu szemöldökgerendájába vannak csapolva, s ferde kötések is összekötik őket a koszorúgerendával. Minthogy a fedélszék üres, keresztgerendák híján külső oszlopokhoz csatlakoztatott fiókgerendákkal kellett a szalmatető alátámasztásáról gondoskodni. A fiókgerendákra fektették a szalmatetőt az eresznél alátámasztó fadorongokat. A külső oszlopokat ugyancsak kőalapon fekvő, a csűr tenge-