Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kolozsborsa

Nagy a. 109. sz., Székely Ferenc és Gábor gabonása A bárdolt tölgyfagerendákból készült, zsililpelt boronafalú építmény talpgerendáit magas kő alapfalakra helyezték. Az épület hossztengelyében is fut egy középső talpgerenda. A gabonás maga négyzetes alaprajzú, vázszerkezetét átlós kötések merevítik. Bejárata előtt faoszlopos, mellvédes tornác van, melyre a tornác végéből lépcsőn lehet feljutni. A padozatot pallók alkotják. A gabonás szarufás, kakasülős, deszkaoromzatos nyeregtetejét hornyolt cseréppel fedték. A szarufák a födémgerendáknak a falsíkon túlnyúló végébe vannak csapolva. A szarufapárokat felül egymásba lapolták. A fenyőfából készült fedélszéket három szarufát átfogó szélfogók is merevítik. A tornác fölötti oromzat a vízszintes deszkák szélei mentén kifűrészelt, ovális áttörésekkel gazdagon díszített. A gabonás bejáratának folytatásában lévő közlekedő folyosó két oldalán hombárok helyezkednek el. A tornácon nyári pihenőhelyként szolgáló ágyat helyeztek el. A gabonást 1935 körül Barz Tógyer kóródi ember faragta tölgyfából. A megrendelő, Székely Ferenc, Csonkán látott ilyen gabonást, arról vette a mintát. Barz Tógyer nem volt tanult mester. Horváth Ábel kidéi ács mellett leste el a mesterséget, aki sokat dolgozott Csonkán, Kajántón, Kóródon. Barz Tógyer hozzászegődött, s elleste, „ellopta" tőle a méreteket. Ezt a gabonást Székely Ferenc rajza és az általa megadott méretek alapján készítette. Minden darabot beszámozott, s a gabonást részekben szállította Csornafájára, ahol összeállította. Fő út 120. sz., Miskei István gabonása A kő alapfalon álló, tölgyfa pallókból keresztfejes csapolással összerótt boronaépítmény bejárata a hosszhomlokzaton nyílik. A pallók illesztési jelekkel vannak megjelölve. A gabonás padozatát két sorban elhelyezkedő tölgyfa pallók alkotják. Illesztésüknél, a gabonás középtengelyében, alátámasztásukra kőfalat húztak. A gabonás egykor szalmafedeles volt, az 1920as években azonban fenyőfa szarvazatot készítettek fölé, és cseréppel fedték be. A gabonás falai mentén hombárok, láda és szuszék sorakoznak. A gabonás az egykori Szilágyi-udvarház telkén áll, Miskei felesége ui. Szilágyi-lány volt. Az 1850-es években építtette Szilágyi Károly (1829-1915), a jelenlegi tulajdonos (1942) feleségének nagyapja. Kolozsborsa 23. sz., Sztupár Jánosné telke és háza A keskeny szalagtelket az utca felé kőkerítés, az oldalhatáron léc-, sövény- és töviskerítés határolja. Léckapuk vezetnek az udvarra, melynek délnyugati oldalán sorakoznak egymás mögött a telek építményei: legelöl a kisméretű, kőfalú, tornácos, kétvégjászlas istálló, utána a rendkívül kis méretű kőfalú csűr, majd a lakóház, mögötte a zsilipéit boronafalú, előtornácos gabonás, és végül egy boronafalú, többrekeszes disznóól. Az udvar másik oldalán, a csűrrel szemközt áll a keresztvéges boronakávájú gémeskút. Az udvar északkeleti oldalán húzódó sövénykerítés mögött kukoricás terül el. A sövénykerítésbe építették a fonott kukoricakast. A telek végét ugyancsak kukoricás foglalja el. Az épületek elhelyezése még a kettős, baromudvaros telekelrendezés nyomait őrzi. A pitvar-szoba beosztású, kétosztatú kőház utcai és udvari homlokzata előtt töltés húzódik. A taposott szalmával fedett, meredek tető pitvar feletti lekontyolt tetősíkját füstlyuk töri át, de egy kisebb szellőzőnyílás található a cserény mögötti fedélszakaszon is. A szarufák a födémgerendákba vannak csapolva, és egy irányban elhelyezkedő szélfogók kötik össze őket a koszorúgerendával. A födém mestergerendával gyámolított. A pitvar előtere lepadlásolatlan. A szobát mindhárom homlokzatán egy-egy ablak világítja meg. A pitvar szobával határos hátsó sarkát hasáb alakú kemence foglalja el, melynek két szabadon álló oldalát tűzhely (vaträ) övezi. Főzésre az oldalsó padka szolgál, amelyen egy kő fekszik a fahasábok megtámasztására, s vaslábakra helyezett edényekben főznek a szabad tűznél. A tűzhelypadkát a bejárat felől keskeny szélfogó fal védi a beáramló huzattól. A kemence fölé boronaszerkezetű füstfogó (corlan) borul, amely a közfalon, a hátsó falon, a mestergerendán és egy födémgerendán nyugszik. A szobában rakott sparhelt van csempézett sütővel, melyből a füstöt ferde kürtő vezeti a cserény alá. A rakott sparhelt a közfalra merőlegesen épült, s mögötte a hátsó sarokban megmaradt a korábbi kandallós tüzelő padkája. A külső homlokzat vakolt és meszelt, az utcai és udvari homlokzatot festett lábazat zárja. Az épület korára, történetére vonatkozóan nincs feljegyzés, azonban a telekrendezéshez hasonlóan az épületszerkezetek, a tüzelőberendezés is sok archaikus vonást őriznek. A szoba sarkos elrendezésű. Ablakos sarkában földbe vert lábú lócák vannak, előttük asztallal. A lócák mögött a hosszanti falaknál egy-egy ágy áll. A rakott sparhelt mellett kisebb lócák sorakoznak a falak mentén, melyek két lába ugyancsak a földbe vert cövek, míg másik végükkel a tűzhelypadkára támaszkodnak. A konyhában a falak mentén ládák állnak.