Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Csomafája

melynek a falsík elé nyúló, tapasztott, padkaszerű része járdaként fut körbe az eresz alatt (prizma). A kőpadkára fektetett talpgerendákba szabályos távolságokra erősebb gömbfa oszlopokat állítottak, ezek közé pedig vékonyabb husángokat, melyeket vízszintesen vesszővel fontak be. A fonott falat kétoldalról betapasztották, s így 28-30 cm vastag falat nyertek. A gömbfa födémgerendák a koszorúgerendákon és a mestergerendán nyugosznak. A mestergerenda végét a pitvar végfalánál kívül és belül is egy-egy faoszlop támasztja alá. A mennyezetet egymás mellé helyezett pallók alkotják. A taposott szalmával fedett kontyos tető váza is nagyrészt gömbfából készült. A szarufák vége a födémgerendákba van csapolva, és egyik oldalról szélfogók erősítik a koszorúgerendához. Az ablak nélküli keskeny pitvar (tindä) hátsó felét szinte betölti a hasáb alakú kemence (cuptor) és a szája előtti tűzhely (vaträ). A tűzhelyen két, egymással párhuzamosan elhelyezett kő szolgál a fazék elhelyezésére. A kemence fölött fonott, tapasztott füstfogó (corlan) nyúlik a padlástérbe, ebbe vezeti egy kürtő a szobai rakott sparhelt füstjét is. A ház kívül tapasztott és meszelt. A szobában a bejárat mögötti sarokban, valamint a hátsó falnál, a sarokban egy-egy ágy áll, utóbbi előtt lócával. Az utcai ablak előtt a falhoz támasztották az asztalt, melynek udvari oldalához egy rövidebb Iócát helyeztek. Mögötte a sarokban egy láda egészíti ki a szegényes berendezést. A lakóházat a kátrányrétegek vastagsága és a helyi hagyomány alapján VARGHA László 130-150 évesnek becsülte, a 19. század elején épülhetett. 54. sz., Krisan Ananian háza Az egyhelyiséges kőház bejárata a hosszhomlokzaton nyílik, előtte faoszlopos tornác húzódik. A tornác két végét méternyi magas sövényfal zárja le. Az udvari homlokzaton egy, az utcain két ablak világítja meg a földes padozatú, deszkafödémes helyiséget. A ház szarufás-kakasülős, füstlyukas kontyos tetejét taposott szalma fedi. A szarufák vége a koszorúgerenda fölött van a födémgerendákba csapolva. A födémgerendák túlnyúló végei ereszt képeznek. A bejárattal szembeni sarokban rakott sparhelt (cuptor) áll, melynek füstjét kályhacső vezeti a koporsófedél alakú fonott füstfogó alá, ahonnan egy lyukon keresztül távozik a padlástérbe. A ház külső homlokzata tapasztott és meszelt, festett lábazattal. Az udvaron egy nyári kemence (nyári cuptor) áll. A ház berendezését az udvari falnál, a bejárat mellett elhelyezett pad és láda, az utcai ablakok előtt egy asztal, a hátsó falnál, a sarokban egy ágy, előtte és mögötte egy-egy pad, a tűzhely mellett lóca, az ajtó mögött, a hátsó falnál pedig egy másik ágy képezik. A ház korára, történetére vonatkozóan nincs adat. 22. sz., Balogh Zsigmond sütőháza Hátrafelé erősen emelkedő terepre, félig a domboldalba mélyítve épült a kőfalú, deszkával fedett kontyostetős épület, melynek bejárata a hosszhomlokzat nyugati sarkán nyílik. Tetőszerkezete szarufás-kakasülős. A szarufák felül egymásra vannak lapolva, alsó végük a keresztgerendába van csapolva. A bejárati homlokzaton egy nagyobb, a hátsó falon, a kemence mellett, egy kisebb ablak világítja meg a földes padozatú, lepadlásolatlan helyiséget. A bejárattal rézsútosan szemben lévő hátsó sarokban a sütőház közel egynegyedét elfoglaló hasáb alakú kemence áll, szája előtt padkával. Oldalához rakott sparhelt épült. A kemence szája a rövid homlokzat felé néz. Föléje gömbfákból keresztfejes csapolással összerótt, tapasztott füstfogó borul, melynek egyik sarkából keskeny deszkakémény vezeti a füstöt a szabadba. A konyha falába több vakluk mélyed. A sütőház homlokzatai vakoltak és meszeltek, bejárati homlokzatán festett lábazat fut végig. Az egykori nemesi udvarház telkén álló gabonás építési idejére nem találtunk utalást. Nagy u. 47. sz., özv. Butka Zsigmondné gabonása A boronafalú gabonás talpgerendáit a terep lejtését kiegyenlítő magas kő alapfalakra fektetették. A négyzetes alaprajzú gabonás bejárati homlokzata előtt zárt tornác húzódik, melyre a tornác végéből vezet fel kőlépcső. Maga a gabonás fecskefarkos sarokcsapolással összeillesztett boronaépítmény, a tornác azonban zsilipéit boronafalú. A gabonás padozatát a talpgerendákra helyezett különböző irányú pallók alkotják. A helyiség lepadlásolatlan. A szarufás kontyos tetőt zsindellyel fedték, deszkákkal javították. A szarufákat a keresztgerendáknak a falsíkon túlnyúló végébe, illetve a lekontyolt tetősíkoknál fiókgerendákba csapolták. A gabonás bejárati ajtaja kovácsolt vaspánton és vaspipán forduló, bárdolt tölgyfaajtó. Mögötte egy keskeny közlekedő tér körül U alakban helyezkednek el a hombárok, melyek falát talpgerendára helyezett, lécek közé fogott vízszintes deszkák alkotják. Oldalukat helyenként tapasztották. A gabonás Butka Zsigmondné nemesi telkén áll. Korábbi tulajdonosa Butkáné apja, Balogh Károly, református kollégiumi igazgató volt. A család 120 holdon gazdálkodott. A gabonást a bejárati ajtó alapján VARGHA László 18. századinak tartja, feljegyzései szerint 1780 körül készülhetett. A gerendák egy részén korábbi csapnyomok és bevágások másodlagos felhasználásukról tanúskodnak.