Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Csomafája

nek vasplatnija fölött van a konyhából kinyúló kemence szája. A kemence testét féltető védi. A pitvarból nyíló szobát (ház) két utcai, egy az udvari és egy a hátsó homlokzaton lévő ablak világítja meg. A szobában ugyancsak rakott sparhelt áll, rövidebb oldalával a közfalhoz építve. A cserény alá nyíló kályhalyukat sárhurkából képzett füstterelő határolja. A cserény alatt összegyűlt, lehűlt füst a pitvar lepadlásolatlan elülső részén keresztül jut fel a padlásra. A ház külső homlokzatai tapasztottak és meszeltek, a bejárati homlokzatot festett lábazat szegélyezi. A konyha berendezése ládákból, szuszékokból, egy ágyból és asztalból áll. A konyha és a szoba falába is több vaklyuk mélyed. A szobában a bútorok szimmetrikusan vannak elhelyezve. Az asztal középen áll. A két utcai ablak között sublót van, két végén egy-egy székkel. Az utcai homlokzat két végében sarkosan elhelyezett tárolóbútorok állnak. Az udvari és a hátsó fal mentén egy-egy ágy kapott helyet. A sparhelt mellett a konyhai munkához szükséges asztal áll. A ház építési korát nem ismerjük. A kiugró kemence 1940-ben épült, korábban nagyméretű, hasáb alakú kemence volt a pitvarban. 102. sz., Pap Izidor háza Az 1941-ben épült lakóház alaprajzában és épületszerkezeteiben sok archaizmust őriz, ami elsősorban az építtetők szegénységével magyarázható. Az eresz-szoba (tindä-casä) alaprajzú épület hosszhomlokzata előtt faoszlopos tornác húzódik. A faragatlan gömbfa oszlopokat kő alapfalra helyezett talpgerendába csapolták. A ház körítőfalai kő alapon sövényből épültek, csupán az eresz és a szoba közti falat rakták kőből. A kőalapra fektetett talpgerendába egymástól 40-50 cm-re husángokat állítottak, melyeket fölül koszorúgerendával fogtak össze. A karók közét vízszintes fonással töltötték ki, s a falat mindkét oldalról tapasztották - kivéve az eresz végfalát, amely kívülről nincsen tapasztva. A szarufás-kakasülős kontyos tető taposott szalmával fedett. A koszorúgerendán nyugvó csüngő szarufákat ferde kötések merevítik. A szoba födémét gömbfa födémgerendák és pallók alkotják, az eresz lepadlásolatlan. A tornácról az elöl nyitott ereszen át jutunk a szobába, melyet az utcai homlokzaton két kis egyszárnyú ablak világít meg. Az udvari homlokzaton lévő nagyobb ablakot befalazták. A kő válaszfalhoz épült a szoba sarkát elfoglaló tüzelőberendezés: a kemence és a ráépült rakott sparhelt, melyek füstjét kályhacső vezeti át a lepadlásolatlan ereszbe. A szoba bútorzata: az udvari fal mentén egy ágy és egy láda, az utcai homlokzatnál elhelyezett pad, előtte asztallal, a hátsó falnál egy másik ágy, előtte székek. Az ajtó mögötti ágy előtt bölcső kapott helyet. Az eresz tárolási funkciókat is ellát. A ház tapasztott és meszelt, festett lábazattal. Az ereszhez közel fonott falú kerek disznóól épült. A ház - a fotóanyag alapján - befejezetlen (1941), esetleg megrongálódott. Erdőalja 24. sz., Rusz Vaszile háza A telek belsejében, az utcavonallal párhuzamosan épült kétmenetű kőház két, közel azonos nagyságú részre tagolódik, amelyek további két, illetve három helyiségre oszlanak. A nyugati, bejárati részt a ház hossztengelyében húzódó kőfal ismét két részre osztja: a konyha funkciót betöltő, de lakóhelyiségként is szolgáló kétházra (második ház), s az abból megközelíthető, két, közel egyforma méretű kis helyiségre, a zárt fiistházra

23 és a kamrára. A konyha bal oldalán nyílik az első ház (casä), amelynek hátsó harmada eredetileg fallal elválasztott oldalház volt, az osztófalat azonban már elbontották. A konyhát az udvari és hátsó homlokzaton egy-egy ablak, az első szobát egy udvari és két utcai ablak világítja meg. A hátsó utcai ablak eredetileg az oldalházhoz tartozott. A konyha alápincézett. A kétosztású pince a konyhából közelíthető meg az ajtó mögötti, fekvőajtós pincelejáraton át. A bejárati pinceszakasznak mestergerendával gyámolított pallós födémé van, a belső pinceszakasz dongaboltozatos. A ház mindegyik helyisége tapasztott földpadozatú, deszkafödémes. A ház szarufás-kakasülős kontyos teteje taposott szalmával fedett. A füstház fölé a hátsó falra és a közfalakra nehezedő, faragott kövekből rakott, csonkagúla formájú álboltozat borul. E füstfogó alá gyűlik össze az első ház és a konyha tüzelőinek füstje, s innen a hátsó homlokzaton lévő nyíláson át jut a szabadba. Felméréskor (1942) a konyhában és az első házban is sparhelt állt a füstházzal határos falnál. A szobai rakott sparheltnek (vakkemence) szépen díszített hőfogó dobja van. A lakóház külső homlokzata vakolt és meszelt, alján festett lábazat fut körbe. A kétmenetű lakóház eredetileg nemesi udvarház volt. Korábbi tulajdonosa, „Zoltán Gyula uraság", tőle vette meg Mikó Zsigmond, amikor Csomafájára nősült. 1942-ben tulajdonosa a kidéi születésű Rusz Vaszile. Korábban az első ház és az oldalház között „nagy sütő volt, amelyik mind a két helyiségbe szolgált. " A hagyomány szerint, ebbe bújt bele a kis cseléd, amikor két rabló meggyilkolta és kirabolta az uraságot. A történet alapján a „sütőn" inkább sütőkemencét érthetünk, mint a szobákban egyébként szokásos kandallót. Erdőalja 37. sz., Fodoran Vaszile háza A kétosztatú, sövényfalú lakóház fonott kerítéssel körülvett telken áll, melyre ugyancsak sövényből készült kapu vezet. A lakóház széles kőalapra épült,