Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Csomafája

szalmafedele furcsán aszimmetrikus: a szarufapárok ugyanis a szélfogók ellenére délkelet felé elmozdultak. A pitvart a bejárat mellett és az északkeleti hom­lokzaton egy-egy kis ablak világítja meg. Ajtaja mel­lett macskalyuk töri át a falat. A szoba utcai homlok­zatán két, udvari és hátsó homlokzatán egy-egy ablak található. A pitvar (pitar, tindä) mestergerendás, ezen nyugszik a boronaszerkezetű, mindkét oldalán tapasz­tott szikrafogó. A szikrafogó és a ház hátsó fala közti sáv pallókkal van lepadlásolva. A pitvar elülső része a szoba felőli oldalon lepadlásolatlan, a végfal felőli ol­dalon deszkamennyezetes. A szobával határos hátsó sarokban hasáb alakú sütőkemence áll, két szabadon álló oldalán körülfutó padkával. A deszkamennyezetes szobában még megvan a kandalló falazott padkája, amelyre már elöl nyitott, vaslappal fedett füttő épült, mögötte csempézett kály­ha emelkedik, amelyből kürtő viszi a füstöt a pitvar cserénye alá. A füstlyukat a bejárat felé füstterelő kő határolja. A szoba tüzelőberendezése átmenetet ké­pez a nyitott kandalló és a zárt rakott sparhelt, illetve kályha között. A ház külső homlokzata tapasztott és meszelt. A szobában az ajtó mögött, az udvari falnál egy ágy, mögötte földbe vert oszlopokon nyugvó lóca, a sarokban pedig egy láda követik egymást. Az utcai ablakok előtt helyezték el a padot, előtte az asztalt. A hátsó fal mentén a sarokban áll a másik ágy, előtte és mögötte lóca van. A fal melletti lóca egyik végével a kandalló tűzhelyére támaszkodik, másik végével földbe vert cövekekre. A ház korára, történetére vonatkozóan nem talá­lunk utalást. 144., sz., Moldován János csűrje A kőfalazatú, átjárható hosszú csűr egyik végén nyitott, másik végén kétszárnyú kapu van. A szalmá­val fedett, magas kontyos tető a hosszoldalakon az alacsony kőfal koszorújáig ér, a rövid homlokzaton csak a csűrkapuk szemöldökgerendájáig. A tető súlyát a kőtalpazatra állított kapuoszlopokra és a velük egy vonalban elhelyezkedő belső oszloppárra épülő állvá­nyos szerkezet hordja. Az oszloppárokat összekötő kötőgerendákon nyugvó oldalszelemenek szolgálnak a szarufák közbülső alátámasztására. A szarufapá­rokat két-két kakasülő köti össze. A csűr 1874-ben épült. 1926-ig falai is fából voltak, akkor kőfalat húztak helyükre. Az ácsmunkát Kostec Stefán, a kőművesmunkát Ambrus Kálmán és Veress Sándor végezték. Csomafája Református templom és cinteremkapu A dombtetőn álló, középkori eredetű templomhoz és a körülötte elterülő temetőhöz a falu felől cinte­remkapu, helyi nevén portikusz vezet. A tölgyfából faragott, kétszárnyú, fedeles kapu félfáit, két egymással párhuzamos rövid talpfába csapolták. A kapufélfákat 10-12 évvel a felmérés előtt mindkét oldalról ferde támaszokkal erősítették meg, a csapnyomok alapján azonban korábban is voltak ala­csonyabbról induló ferdetámaszok. A küszöbgerendát lapos kövekre fektették. A kapufélfák közé helyezett, vaskapcsokkal is hozzájuk fogatott homlokgerendát kétoldalt rálapolt hónaljkötések kötik a kapufélfához. A kapunyílás és a kétrétegű, keretbetétes kapuszár­nyak ezáltal a nyolcszög három oldalával záródó for­mát képeznek. A kapufélfákat felül a talpfákkal pár­huzamos tetőtartó gerendákba csapolták. A két szer­kezeti elemet mindkét oldalon csipkézett szélű hónalj­kötések merevítik. A deszkával lepadolt, fazsindellyel fedett kontyos tető két sarkán gömbben végződő nyárs emelkedik. A kapufélfák megvastagodó, lábazati részét rozet­ta hangsúlyozza. Felette ékrovásos, kötélfonatmintás és félgyöngysoros díszítménysorok futnak végig a ka­pufélfákon, a hónaljkötéseken és a homlokgerendán, elrejtve a különböző szerkezeti elemek összekapcso­lódását. A félfák, a hónaljkötések és a homlokgeren­da alkotta két háromszög alakú mezőt a nap és pá­ros csillag, ill. a hold és páros csillag képei díszítik. A homlokgerenda közepén pajzs alakú mezőben „ANNO 1759" felirat hirdeti a kapu készítésének évét. A cinterem közepén áll Csomafája református (egykor katolikus) temploma, melyet az 1333-1334-es pápai tizedjegyzékek említenek először. 18 A keletéit kis kőtemplom közel négyzetes hajó­jához azzal egyező szélességű, a nyolcszög három ol­dalával záródó szentély csatlakozik. Nyugati végfalá­hoz 1799-ben építettek tornyot. A szentély sarkaitól két vaskos, diagonális támpillér indul, az északi és déli falhoz a falra merőleges támpillérek csatlakoz­nak. A templom fazsindellyel fedett. Tornyának nyu­gati falát két félköríves ablak töri át. A toronytest és a sisak közt egyszerű, deszkamellvédes galéria fut kör­be. A sisak csonkagúla alakú ereszrészből és karcsú, sokszög keresztmetszetű sisakból áll.

Next

/
Thumbnails
Contents