Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)
AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Bádok
A ház udvari és utcai homlokzata vakolt és meszelt, a hátsó homlokzatok vakolatlanok. A ház korára, történetére vonatkozóan nem találtunk adatot. A gabonásban két különböző méretű és profilú, kőből faragott tűzhelyláb került elő. Ezek eredetére sem találtunk utalást. 145. sz., Feogyán Lázár telke és istállója A kissé szabálytalan formájú telken jól felismerhető a baromudvaros (akloskertes) elrendezés. Az utca felé fonott és tövis kerítés határolja az udvart, egyik végénél a kis- és nagykapuval. A kapuk sávjától jobbra, a kerítéstől távolabb, az utcavonallal párhuzamosan helyezkedik el az egy tető alá épült istálló és csűr. Az istálló bejáratával az utca felé, tornácával az udvar belseje felé néz. Az istálló és a kerítés közt van a trágyadomb, kissé arrább a disznóól. A lakóház a kapu másik oldalán, az utcavonaltól távolabb helyezkedik el, a telekhatárhoz közel. A ház homlokzatától az utcáig terjedő területsávot sövénykerítés zárja le. Az elkerített terület közepén áll a gémeskút, a kővályú azonban már a kerítésen kívül. A sövénykerítés és az istálló utca felőli sarka közt, az utcai kapukkal párhuzamosan egy második kis- és nagykapu található. Ez az akloskertet zárja el a telek hátsó részétől, ahol a lakóház, mögötte a sütőház, a tyúkól, végül az istállóval egy vonalban az átjárós hosszú csűr helyezkedik el. Az istálló és a csűr közti területen szénaboglyák, szalmakazlak sorakoznak. Erre, hátrafelé nincs elkerítve az akloskert. A szomszéd telek közelében egy kis ér fut át a telken, mellette fűzfabokrokkal. A telekhatár mentén élősövény határolja a telket, a lakóház mögött a veteményeskert és a gyümölcsös terülnek el, melyekhez gyalogút vezet a csűr mellett. A baromudvaros elrendezésű telken az utcához közel épült a kőfalú istálló, bejáratával az utca, tornácával az udvar felé. Az istálló déli oldalához utólag kisméretű csűr épült, melynek kapuszárnyak nélküli bejárata az udvarra néz. Az istálló faragott tornácoszlopai kő alapfalra fektetett talpgerendán állnak, s hónaljkötések kapcsolják őket a koszorúgerendához. A taposott szalmával fedett kontyos tető szarufái a födémgerendák végébe vannak csapolva. Az istálló sártapasztással ellátott deszkapadlása széna tárolására szolgál. A csűr lepadlásolatlan. Az istálló bejáratához kőlapokkal kirakott járda vezet. A helyiséget az ajtó mellett és az ajtóval szemben egy-egy kis ablak világítja meg. A bejárat folytatásában szabályos kőlapokkal kirakott közlekedő folyosó két oldalán vannak az állások, melyek hátsó részét pallókból készült hídlás borítja. Az istálló végfalainál helyezkednek el a földbe vert oszlopokhoz erősített deszkajászlak. A jászlak és a hídlás közti sáv döngölt földpadozatú. A jászlak végénél takarmánybedobó ablakok nyílnak a tornácra. Az épület kőfalazatát hézagosan tapasztották. Az istálló korára vonatkozóan nincs adat, a csűrt 1934ben toldották az istállóhoz. 1. sz., Pap Vazul háza Az udvari homlokzat irányában erősen lejtő terepet a lakóház építésekor feltöltötték. A feltöltött részt kőtámfal választja el az udvar mélyebben fekvő részétől. Bár a telekről magáról felmérés nem készült, a fotók alapján úgy tűnik, hogy a lakóház - egykori kisnemesi udvarház - a telek belsejében, az utcavonallal párhuzamosan helyezkedik el, bejárata a kapuval szemközt nyílik. A kőfalazatú, kétmenetű lakóház északi szobája alatt az udvari homlokzatról nyíló pince van, melynek tölgyfagerendákból és -pallókból készült födémét kőpillérek támasztják alá. A szarufás, kakasülős, fenyőgerendákból készült tetőszék drányicával, deckával fedett. Minden helyiség döngölt földpadozatú. A szobák fölött vastagon tapasztott deszkafödém található, az eresz, a pitvar és a kamra lepadlásolatlan. A ház alaprajza meglehetősen egyedülálló a Borsa-völgyi házak közt, az újabb szakirodalom szerint ún. nyitott ereszes ház. 17 Udvari homlokzatának közepén lepadlásolatlan eresz (tornác) van, melyre az udvarról kétoldalt lépcső vezet fel. Az ereszből jobbra és balra egy-egy szoba (casä) nyílik, hátul pedig a kisméretű pitvar (tindä). A szobákból eredetileg egy-egy kisebb helyiség nyílt: északon egy kamra, a déli oldalon pedig egy oldalszoba. A déli oldalon a két szobát a válaszfal részleges elbontásával alkóvszerűen egybenyitották. A pitvar délkeleti sarkát a téglaalapra épült, nagyméretű, hasáb alakú kemence foglalja el, szája előtt padkával, rajta katlannal. Az északi falnál csikósparhelt áll. Mindkét szobából füstlyuk vezet a pitvarba. Az északi szoba füstlyuka a délkeleti saroknál töri át a falat. Az északi szobában vaskályha áll. A déli szobában a felméréskor nem volt tüzelőberendezés, ide valószínűleg a konyhai csikósparheltet vitték át a téli időszakban. Az összes helyiség füstje a lepadolatlan pitvaron keresztül terül szét a padlástérben. A ház külső homlokzata vakolt és meszelt, festett lábazattal. A szobák berendezését a falak mentén elhelyezett ágyak és ládák alkotják. Mindkét szobában az ajtóval szemközt, az ablak előtt fakanapé áll, előtte asztallal. A falakat szentképek, üvegfestmények, színes tányérok és bögrék díszítik. A ház korábban Nagy Lajos nemesi udvarháza volt, feltehetőleg a 19. század első felében épült, s egy ideig kocsmaként is szolgált. Jelenlegi (1942) tulajdonosának szülei 1892-ben vették meg. A ház korábban szalmatetős volt, de kétszer is leégett, ami a füstelvezetés kezdetleges módja miatt legkevésbé sem csodálható.
