Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide

forma átvétele, hagyatéka, de a régi, alapvető szerkezeti elemek nélkül". Felső út 93., Renz Mátyás háza A Felső út keleti oldalán lévő tágas telken, az északi telekhatáron áll a szoba-szoba-konyha beosztású, első helyisége alatt dongaboltozatos pincével épült kőfalú filagóriás ház. Az épület két építési periódusban nyerte el mai formáját. Első két traktusa, melyet még a jelenlegi tulajdonos nagyapja építtetett, szalmatetős volt. Ezt toldotta meg Henz Mátyás édesapja, Henz György, a hátsó, konyhának használt helyiséggel és a filagóriával 1909-ben. A filagória falazott oromzatos nyeregtetejét az udvari fronton három egyenes áthidalású vaskos pillér támasztja alá, köztük mellvéddel. A filagóriába kétoldalt lépcsős feljárat vezet. Innen lehet bejutni a szoba funkciójú középső helyiségbe, ahonnan egy-egy ajtó vezet az első szobába, illetve a konyhába. Az utóbb épült hátsó helyiségnek egy másik bejárata is van az udvar felől. A filagória cement padozata is 1909-ben készült, 1938-ban megújították. Mindegyik helyiség deszkafödémes. A hornyolt cseréppel fedett kiscsonkakontyos tető elöl deszkaoromzatos, hátul falazott oromzatos, utóbbin nyílik a padlásfeljárat. A fedélszék is az 1909-es átalakításkor készült, szarufáskakasülős szerkezetű. A szarufák a födémgerendák végébe vannak csapolva, s egy függőleges támasz is összekapcsolja őket a födémgerendával. A ház egyik kéménye a két szoba közti falnál emelkedik, a kémény kürtője részben a közfalba mélyed. A kéményfej a gerincnél töri át a tetőt. A konyhai kéményt a rajz nem jelöli, a házról készült egyik fényképen azonban kivehető a szoba-konyha válaszfalánál épült kémény. A ház külső homlokzata vakolt és meszelt. A tornácpillérek udvar felőli oldalát téglalap alakú, bemélyített vakolatdíszes mező hangsúlyozza. A ház berendezése polgárosult ízlést tükröz. Az utcai szobában az ágyak párosával állnak a hátsó falnál, végükhöz asztal van állítva két székkel. Az ablak előtt kanapé áll. A második szobában középen egy asztal, a falak mentén egy kanapé, ágy és tárolóbútorok találhatók. A konyha is lakóhelyiségként szolgál, bútorzatát egy kanapé, asztal, székek és egy stelázsi alkotják. Alsó út 16., Nemes Mihály „paszta házának" szoba i tüzelőberen dezése Az Alsó út nyugati oldalán lévő tágas telek közepén áll Nemes Mihály öreg háza. A pitvar-ház beosztású, tornác és pince nélküli szalmatetős kőépületben megmaradt a szobai kandallós tüzelő, a szabadszájú kemence tűzhelye. A szoba pitvarral határos hátsó sarkában volt a kandalló, melynek tűzhelyét egyetlen profilált peremű kőlap alkotja. A kőlapot a szoba felőli oldalon három szépen faragott, gazdagon tagolt, bábos kőláb, a közfalnál pedig kőfal támasztja alá. Miután a kőlap megrepedezett, a középső láb mögött aláfalaztak. A valamikori csempézett füstfogó helyén plattenos kemence épült a tüzelőpadkára, melynek vaslapos főzőrészéhez brokátmintás csempékből épített kályharész csatlakozik. Ebből suberral szabályozható falazott kürtő vezeti a füstöt a pitvar cserénye alá. Valaha szabadszájú kemence volt a plattenos kemence helyén, melynek sátra alatt két hosszúkás, lapos kő, ponk, szolgált a tűzifa alátámasztására. A felmért tüzelőberendezés jól mutatja az átmenetet a zárttá váló füstelvezetés felé. A kandalló tűzhelye és a hátsó fal közti teret puciknak nevezik. Sikátor 134., Horváth Miklósné Pál Trézsi istállós csűrje A Sikátor keleti oldalán, a katolikus templommal szemközti tágas, párhuzamos beépítésű telken áll Horváth Miklósné istállós csűrje. A körítőfalakat faragott kőből rakták, a tetőszerkezet és a tartóoszlopok zöme tölgyfából készült. Az építmény két közel azonos nagyságú helyiségre oszlik. A csűr kapunyílásai az épület hosszoldalán vannak. A lakóház felé néző bejárat kapuszárny nélküli, a kerítés felőli hátsó kapunyílást alacsony sövénykerítéssel rekesztették el, szűk gyalogátjárót hagyva. Az istálló bejárata az utca felé néző rövid homlokzaton nyílik. A körítőfalak 1,66 m magasak, csupán az istálló bejárati homlokzata lett az 1921-es javításkor ereszmagasságig felfalazva. A tetőszerkezet 3 sorban elhelyezkedő tölgyfa oszlopokon nyugszik: a két szélső sort a kapuszárfák és az istálló falára állított féloszlopok alkotják, ezekre fektették a hosszanti koszorúgerendákat. Az épület hossztengelyében elhelyezkedő középső oszlopsor oszlopai közül kettő a csűr belsejében áll kőtalpazaton a fal közelében, a harmadik féloszlop pedig az istálló ajtaja fölötti áthidaláson. Ezeken nyugszik a mestergerenda. A koszorúgerendákra és a mestergerendára támaszkodnak afolyógerendák, melyekbe a szarufák végeit csapolták. Az oszlopokat kötések kapcsolják mind a koszorú- és mestergerendához, mind a folyógerendákhoz. A folyógerendákra husángokat, kukoricaszárat fektettek, hogy szénatárolásra alkalmas padlást alakítsanak ki. A taposott szalmával fedett tető eredetileg mindkét oldalán lekontyolt volt. A tető a rövid homlokzatokon a kőfalig le volt engedve, a hosszhomlokzaton viszont csak a csűrkapuk szemöldökgerendájáig, illetve a koszorúgerendákig ért. A lekontyolt tetőrész szarufái a szélső folyógerendákba voltak csapolva. Itt a végükhöz pótszarufát erősítettek, ezáltal nyújtva ki a tetőt a kőfalig, ahol a pótszarufák végét fiókgeren-