Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide

székes. A szék részei: a folyógerendába csapolt szék­oszlopok, a rajtuk nyugvó székfetnik és az ezeket összekötő mejjfák vagy feszítők. A székoszlopokat a szarufákkal párhuzamos, a folyógerendákba csapolt lábkötések, és a székfetnibe csapolt hónaljkötések merevítik. Az istálló bejárata fölött a nyeregtető a fal­sík elé ugrik, a tető itt a koszorúgerendák ferdetá­masszal alátámasztott, túlnyúló végein nyugszik. Az oromzat mindkét oldalon nyitott. Az utolsó szaru­fapárnál a lécek végéhez 30 cm széles ereszdeszka van szögelve. Az istálló mintegy beleépült a csűrbe, ala­csony deszkafödéme fölött szénapadlás van. Acstokos deszkaajtajának két oldalán egy-egy kis ablak talál­ható. A bejárati ajtóval szemközt, a közfalban egy hasonló ajtó vezet a csűrbe, biztosítva a két helyiség közti közvetlen összeköttetést. A jászlak végénél egy-egy takarmánybedobó nyílás, könyöklő töri át a közfalat. A jászlak a jászol­oszlopok tetején végigfutó jászolkoszorúból, a desz­kából készült jászololdalakból és jászolfenékből, va­lamint a fal, illetve a jászolfenék közé ferdén be­erősített jászolhomlokból állnak. A jászlak négy-négy marha bekötésére elegendők. Az állások hátsó részét deszkahídlás, padló borítja, alatta fél méter mély üreg­gel. A vízeleteivezető árok a trágyagödörbe torkollik. A két deszkahídlás közt valamivel alacsonyabban elhelyezkedő, ellentétes irányú deszkákkal lepadolt átjáró van a két ajtó között, ez a csúsztató. Az istálló födémé egycollos deszkákból készült, fölötte vastag agyagtapasztással. A csűr kétszárnyú deszkakapuja egy középen elhe­lyezett ütközőre zárul. A kapu és az eresz között széles rés van, itt hónaljkötésekkel kapcsolták a kapu­szárfákat a koszorúgerendához. A csűr hátsó falába vaklyuk mélyed. A csűr végfala mentén két hombár, az istállóval határos falnál a sarokban két ágy helyez­kedik el. A csűr 1922-ben épült, az ácsmunkát a gazda, Ja­kab István végezte, a kéifalakat Szabó József húzta fel Sárközi Miklóssal. Felső út 126., Ilyefalvi István telke és lakóháza A Felső út keleti oldalán lévő széles telket az utca felé kőkerítés, a telekhatáron sövénykerítés határolja. Az északi telekhatáron, az utcavonaltól távolabb áll a lakóház. Utcai homlokzata előtt fenyőfák magas­lanak. A kétszárnyú kapu másik oldalán az utcavonal­ra épült az alápincézett gabonás, bejárata előtt kat­lannal. A gabonás mögött, a telek sarkában van a disz­nóól a kifutóval. A déli telekhatár mentén, az udvar belsejében található a házzal párhuzamos helyzetű istállós csűr, előtte a trágyadombbal, mögötte szalma­kazlakkal. A ház mögött sövénykerítéssel kis vete­ményeskertet zártak le. A görög katolikus templommal szemben lévő fila­góriás házat Basa István építtette 1908-ban. A szoba­konyha alaprajzú kőház már az újabb építkezési mó­dot követi, s noha méreteiben, alaprajzi beosztásában nem sokban különbözik az elmúlt század átlagától, külső megjelenésében igényes. A deszkaoromzatos, vakolatpárkányos, három ol­dalról félköríves nyílásokkal áttört falú, kiugró tornác, filagória, a 19. században még csak a módosabb neme­sek kúriájának tartozéka volt. A tornácépítés a szá­zadfordulótól kezdve azonban szélesebb körben is utánzásra talált. A ház udvari homlokzatához képest aszimmetrikusan elhelyezkedő, lépcsőkön megköze­líthető filagóriából a konyhába, innen a szobába ju­tunk. Mindkét helyiség padlós, deszkafödémes. A födémgerendákat vaskapcsok erősítik a padlástérben elhelyezett mestergerendához. Az ajtók és ablakok pallótokosak, az ablakokon leemelhető külső desz­kaszárnyak is vannak. A szarufás, kakasülős, felső csonkakontyos tető hornyolt cseréppel van fedve, en­nek következtében jóval alacsonyabb, kisebb dőlés­szögű, mint a súlyos, vastag szalmatetők. A szarufák alul a födémgerendák végébe vannak csapolva, alig hagyva ereszt. A ház már eleve szabályos faragott kövekből ra­kott kéménnyel épült, melynek kürtőjét részben a válaszfalban képezték ki. Fűtésre és főzésre csikó­sparhelt szolgál, amelyet télen a konyhából átvisznek a szobába. A meleg konyha a szobával majdnem egyenértékű lakóhelyiség, amelyben több ágyat is elhelyeztek. A konyha folytatásában féltetős nyári konyha épült a hátsó homlokzathoz. Ebben kapott helyet a sütőkemence, melynek teste kinyúlik az épü­leten kívülre. Szája előtt falazott füstfogó sátor van, amelyből ferde kürtő vezeti a füstöt a hátsó falban kialakított kéménybe (sátoros kemence). Az épület külső homlokzata vakolt és meszelt, udvari homlokzatán festett lábazat fut végig. A fila­gória nyeregtetejét csipkézetten kifűrészelt szegély­deszka keretezi, a deszkák találkozási pontjában tuli­pán formájú csúcsdísszel. A homlokfalat körben egy­szerű ereszpárkány díszíti. A szobában az udvari falnál egy ágy, kasztén és egy sarokra állított kétajtós szekrény található. Az utcai homlokzatnál helyezték el a kanapét, előtte asztallal. A hátsó falnál egy ágy, egy másik kétajtós szekrény, és a varrógép sorakoznak egymás mögött, a közfalnál egy kasztén áll. A konyhában a szokásos konyhabeli bútorokon kívül két ágy, asztal és székek is megtalál­hatók. Alsó út 200., Moldován Mihály telke és lakóháza Az Alsó út északi végénél, a keleti soron áll Mol­dován Mihály 1840-ben épült boronaháza, utolsó hímondójaként a korábbi századokban jelentős fa­építkezésnek. A telket minden oldalról szalmával fe­dett sövénykerítés veszi körül. Fedeles kiskapu és két­szárnyú léckapu vezet az udvarra.

Next

/
Thumbnails
Contents