Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide

és György kidéi kőművesek vettek fel pénzt renoválására, de a bádoki templom felújítása miatt a kidéi templomnál vállalt munkát nem végezték el. A torony megújítására az 1740-es években került sor, az 1770es években azonban újra a templom és a torony kőfalainak hasadásáról, rossz állapotáról tudósítanak a jegyzőkönyvek.

3 HODOR Károly a templom 1828-as megújításáról emlékezik meg,

4 a torony század végi átépítését pedig a bádogsisakon lévő 1891-es évszám jelzi. A bejárat felett felirat emlékezik meg a kapu megújításáról: „KIDE 1931 VH22. KÉSZÍTETTE ÉRSEK ISTVÁN REE EGYH. ÉS BEKE JÓZSEF" A templom régi harangjának feliratát MÉRI István örökítette meg: „FILIP KONW. ARZ W MILE TIE WISSKOWIE1560". A lengyel feliratos harangról a faluban csak annyit tudtak, hogy azt lengyelek hozták magukkal, s többször is el akarták vinni, ezért azt egy kútba rejtették."' A jelenlegi református templom volt a középkor századaiban Kide egyetlen temploma, amely körül a falu lakói évszázadokon át folyamatosan temetkeztek. MÉRI István 1942-ben végzett ásatásai során a templom előtti 9x9,5 m-es és a szentély mögötti 3x5,5 m-es szelvényben összesen 116 sírt tárt fel. Köztük a legkorábbiakat II. László és III. István pénzei a 12. század második felére keltezik. A templomtól néhány méterrel nyugatra egy 4,5x4,5 méter alapterületű négyzetes építmény egyméteres falvastagású visszabontott maradványai is előkerültek. Az építmény - talán harangtorony - a 14-16. század közt épülhetett, s a 18. század folyamán bontották le.

6 Noha a kidéi református templom mai formájában már inkább a gótika és a még későbbi átalakítások jegyeit mutatja, ENTZ Géza elsősorban a román kori bejárati ajtó és ablak, valamint a templom eredeti patrocíniuma (Szt. István) alapján a környék legkorábbi, 12. századi falusi templomának tartja, amely feltehetőleg félköríves szentéllyel épült. Bővítését, egyenes szentéllyel való átépítését a 13. századra teszi.

7 A kidéi templom nem szerepel az 1332-1335 közt készült pápai tizedjegyzékekben, ekkor még filiális egyház lehetett. Egy 1435-ös adat Szt. István-templomként említi, egy 20 évvel későbbi forrásban azonban már Mária-templomként szerepel.

8 A 16-17. században előbb az unitáriusok, majd a reformátusok tulajdonába került. MÉRI István ásatásakor idős kidéi kőművesek, akik részt vettek a templom századforduló körüli belső renoválásában, elmesélték, hogy a templom északi falán alakos freskókat fedeztek fel, amire aztán rávakoltak.

9 A legutóbbi renováláskor került elő egy kisméretű (30x30 cm) durván faragott, kétfarkú sellőt ábrázoló domborműves kő, amelyet a külső vakolatba ágyaztak. Csákány György, Budapesten élő adatközlőnk elmondása szerint a templomban nem, kor és rang szerint elkülönülve meghatározott helyen ültek a hívek: a bejárat mellett a presbiterek, a szentélyben a nők, a hajóban a férfiak. Az északi falnál, a presbiterek padjával szemben voltak a „nemesek padjai", ahol az első sor a lécfalvi Csákány, a második a kidéi Csákány, a hátsók pedig a Török és Balló családok tagjait illették. A legények a karzaton ültek. Görög katolikus templom A Felső utca nyugati során, vakolatlan kőfallal körülvett szűk telken áll a görög katolikus fatemplom. A tölgyboronákból rótt, keletéit kis templom egyrészt közvetlen testvére a Kolozs- és Bihar megyei román fatemplomoknak, másrészt az északkeleti Kárpátok területén lévő egyházi építmények alaptípusához tartozik.

11 A cinterem keleti oldalán, a szentély mögött bádogkorpuszos fafeszület emelkedik. A templom hajójához a nyolcszög öt oldalával záruló szentély csatlakozik. A hajóból hiányzik a férfiak és nők helyét elkülönítő fal, ami arra utal, hogy a templom már „unitus időben" épült. A templom déli oldalán kőlapokkal burkolt tornác húzódik, innen nyílik a bejárati ajtó. A szentély és a hajó fölött azonos gerincmagasságú, kettős/kétsoros fazsindellyel fedett kontyolt tető magasodik. A tetőgerinc, és az azt a nyugati oldalon áttörő torony a templom testéhez képest aszimmetrikusan, a déli oldal felé eltolva helyezkedik el, a tetőszerkezet ugyanis a templom tornáccal növelt szélességéhez igazodik. A templom talpgerendáit kő alapfalra fektették. A bárdolt boronákat alulról fölfelé, emelkedő számú rovással, illesztési jeggyel jelölték meg. A boronák az alsó sorokban egyszerű és fogas saroklapolással illeszkednek egymáshoz. A felső négy sorban a csipke zetten faragott, különböző kinyúlású boronavégek konzolszerepet töltenek be, a keresztgerendák végeivel együtt széles ereszt alkotva tartják a koszorúgerendát. A fiókgerendák a külső és belső koszorúgerendák közé ékeltek, a szarufák ezekre támaszkodnak. A bejárati oldalon a fiókgerendák a tornácoszlopokon végigfektetett koszorúgerendára fekszenek fel. A nyugati homlokzaton a toronyszerkezetet tartó gerendák túlnyúló végein és a konzolszerűen kinyúló felső boronavégeken végigfektetett gerendák tartják a szarufákat, ívelt vonalú ereszt alkotva. A szentély és hajó deszkapadlós. A szentély fölé tölgyfadeszkákból ácsolt dongaboltozat borul. A lepadlásolatlan torony alatti szakaszon a karzat helyezkedik el. A deszkamellvédes karzatra a tornácról vezet fel egy falétra. A karzat- és toronyszerkezet nincs összeépítve a falazattal, egy gerendakereten nyugszik.