Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)
AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide
A szentélyt keleti falán egy, a hajót az északi, déli és nyugati falán egy-egy tok nélküli ablak világítja meg. A szentélyt a hajótól elválasztó zsilipéit falat két ajtónyílás töri át, egy-egy kétszárnyú, a nyílásnál alacsonyabb, oromzatos ajtóval, melyeknek mindegyik szárnyát rászögezett ikonok díszítik. E falon gazdagon faragott gerendapárkány fut végig. A sorokba rendezett díszítmények ékrovásos technikával készült és kötélfonatmintás faragványok. Hasonló ékrovásos technikával faragott, továbbá farkasfogmintákból, rozettákból és görög keresztekből álló díszítménysorok futnak végig a következő építményrészeken: az északi és a nyugati homlokzat párkányán, a keresztgerendákon, a külső bejárati homlokzaton és a szentély déli falán. A szentély dongaboltozata ultramarinkékre, a hajót elválasztó fal fehérre meszelt. A toronyszerkezet négy, enyhén összetartó lábát a koszorúgerendák, a harangház alatti vízszintes hevederek, valamint andráskötések merevítik. A császárfa csak a toronysisak aljáig ér, s a keretszerkezet felezőpontjait összekötő gerendák metszéspontjába van csapolva. A két harang a koszorú- és felezőgerendák közt van felfüggesztve. A torony törzse nincs emeletekre osztva, és a galériának is csak az illúzióját kelti a zsindellyel fedett toronytesthez szorosan hozzásimuló, csipkézett végú deszkamellvéd, ami a hajó tetőgerincéig ér. Ugyancsak a galériák árkádjainak hangulatát idézi a mellvéd feletti nyitott rész, ahol a toronylábak végeit ívelten, csipkézetten kifűrészelt könyökkötések kapcsolják a felső koszorúgerendákhoz, minden oldalon egy-egy íves lezárású nyílást képezve. Fölöttük magasodik a négyszögletes eresz után nyolcszögletű, hegyes gúlában folytatódó toronysisak. A toronyeresz csonkaszarufái a toronylábakat összekötő koszorúgerendákon nyugszanak, felső végük pedig ollós csappal illeszkedik két, keresztalakban egymásba lapolt gerenda végeibe. Utóbbi egymást keresztező gerendák metszéspontjába fúrt nyíláson át tör magasba a császárfa, amihez a nyolcszögletű toronysisak szarufáinak végét és a torony keresztjét rögzítették. Hasonló kereszt díszíti a templom kontyos fedelének nyugati csúcsát is. A templom építészeti szépségét tömege, arányai, a szerkezeti elemek és a díszítmények egysége adják. Kiemelkedők a csipkézett végű, különböző kinyúlása, egymást lepkeszárnyszerűen keresztező boronavégek, továbbá a faragással díszített tornácoszlopok, amelyeket ívelt vonalban kifűrészelt és a fecskefarkas lapolásnál faszegekkel megerősített könyökfák kapcsolnak a koszorúgerendához. A fatemplomnak mind szerkezetében, mind faragott díszítéseiben gótikus hagyományok élnek tovább." A templom berendezését a kidéi kőből faragott oltár és a csókolóállvány szerepű kőasztal, az ikon- és gyertyatartó tölgyfa asztal (Szent Miklós-ikonnal) és két előkészítő oltár szerepű asztal alkotják. További bútorok: a hajó falai mentén elhelyezett bevert lábú lócák, a déli homlokzat mentén karospad és a bejárat mögötti sarokban megbúvó ruhásláda. A szentélyt elválasztó fal fölött feszület magasodik, mellette, illetve alatta három Istenanya témájú olajnyomat lóg. Az ajtós ikonfalat három 18. századi, a Pantocratort és Istenanyát ábrázoló táblakép díszíti, amiket ikonkendőkkel kereteztek. Különös figyelmet érdemel a szentélyben lévő kőoltár és az osztófal előtti kőasztal. Formájuk egymáshoz hasonló, négyzetes keresztmetszetű, középen behúzott, bábos talapzaton álló nyolcszögletű asztalok. A hajóban álló kőasztal lábának mindegyik oldalát azonos, lapos faragású, színes festéssel is hangsúlyozott reneszánsz jellegű minta díszíti. A csavart inda belsejében elhelyezett tulipán nagyon hasonlít a református és katolikus templom szószékeinek faragásához, jegyezte meg VARGHA László manuáléján. Feltételezhető tehát, hogy a görög katolikus templom kőasztalait is Sipos Dávid vagy egy kortárs kidéi kőfaragó készítette. A kőasztal peremén felirat található 1761-es évszámmal. 12 •L ^JJ€ M A templom építésére vonatkozóan a következőket tudjuk: az első katonai felmérés idején, 1784-ben már állt, mégpedig eredeti helyén, a Mézesárok hídján túl, a román temető területén, a lécfalvi Csákányoktól kihasított telken. Innen a hagyomány szerint szántalpakon vontatták mai helyére, mivel a gyakori áradások miatt sokszor nehezen lehetett megközelíteni. A Felső utcában telket a Csákány, Szabó, Illyés és Ballá családok biztosítottak, amiért ezen családok halottainak örök időre ingyen harangoznak a görög katolikus templomban is. Minthogy a görög templomot a 18. század eleji iratok is említik, nem zárható ki az a lehetőség, hogy az unió elfogadásakor, a meglévő görögkeleti templomot alakították át. VARGHA László felmérése, feljegyzései nem szólnak az épület átalakításáról. A fotók tüzetes vizsgálata során a Szent Miklós-ikon mögött találtunk olyan nyomokat, amelyek az elbontott rekesztőfalra utalhatnak. Nem találtunk felvilágosítást arra vonatkozóan sem, hogy a kidéi görög katolikus
