Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Építőanyagok és épületszerkezetek

tornác és pince nélküli. Századunk közepéig épültek ilyen házak, bejárati homlokzatuk előtt húzódó megemelt padkával, tőtissel. A 19. század folyamán azonban általánossá váltak a tornácok. VARGHA László megfigyelései szerint Kidén gyakoribb volt a csak a pitvar előtt húzódó tört tornác, míg a zömmel román lakosú többi faluban a tornácok legtöbbször az egész udvari, sőt olykor az utcai homlokzatra is kiterjedtek.

69 A tornác beépítésére kevés adatot találtunk. Sokkal jellemzőbb volt, hogy a házak századunkban is tornáccal épültek, s gyakorivá váltak a dekoratív, fűrészelt mellvédes, olykor az utcai homlokzatra is kiterjedő, szegelletre menő tornácok. A lakosság etnikai, társadalmi, vagyoni rétegzettsége Kidén a házak alaprajzi beosztásában kevésbé tükröződött, sokkal inkább az épületek, az egyes helyiségek méretében, a gazdasági épületekben. A négy falut összehasonlítva VARGHA László megállapította, hogy Borsán és Csomafáján a telkek kisebbek, primitívebbek. Csomafáján viszont több volt a nemesi udvarház. Az udvarházak az utca vonalától távolabb épültek, s bejáratukkal néztek az utca felé. Többségük kétsoros alaprajzú, gyakori előttük a kiugró tornác, filagória. Ilyen házak Borsa kataszteri térképén is láthatók, s a telkek méretéből ítélve ezek is birtokos kisnemesek házai, illetve paplakok lehettek. Noha egyik felmért udvarház építési korát sem ismerjük, s erősen átalakítottak, legrégiesebb a már említett bádoki Nagy Lajos-féle udvarház lepadolatlan ereszével és pitvarával. A csomafái Erdőalja 24. sz. alatti ugyancsak kétsoros alaprajzú udvarház érdekessége kőből rakott álkupolás füstháza. E kétsoros alaprajzú udvarházak már a 17. században ismertek voltak környékünkön. Boros Jánosnak 1656-ban a közeli Dobokán összeírt udvarháza pl. egy sövényes kéményű konyhából, kétoldalt pedig egy-egy szobából állt, melyekből „oldalkamrácskák" nyíltak. Egy kétsoros, 5 helyiséges kolozsborsai udvarházról tudósít B. NAGY Margit 1747-es adatok alapján.

70 A Kidén felmért épületek közt nem volt alaprajzilag elkülönülő udvarház. Az épületek egy kivétellel mind egysorosak voltak, kevés kivétellel kétosztatúak. Századunk elején a szalmás házak közül még csak az udvarházak előtt volt boltíves nyílásokkal tagolt kiugró tornác. Később mások is építettek filagóriát, egyszerűbb, faoszlopos változata egész Kidén közkedveltté vált. A kidéi kurtanemesek ettől eltekintve építkezésükben, lakóházuk alaprajzában kevéssé különböztek a falu jobbágy eredetű lakóitól, mint ahogy az egykori jobbágyházak sem különültek el, betagolódtak a kisnemesi házak közé az utcasorba.

71 Kide kitűnt ugyan a többi falu közül azzal, hogy itt volt a legtöbb alápincézett lakóház, ez azonban sokkal inkább a pinceépítésre alkalmas terepviszonyokkal és a helyi fejlett építőgyakorlattal magyarázható, mint lakói nemesi jogállásával. A családi együttélés speciális igényei a megszokott pitvar-ház alaprajztól eltérő változatokat is eredményezhettek. így Bádokon a 145. sz. baromudvaros elrendezésű telken olyan, két testvér számára épült ház állt, amely két, tornácról nyíló, egyforma helyiségből, házból állt. Mindkettőben volt sütő- és főzőhely, ezenkívül sütőház is tartozott a telekhez, nyáron abban laktak.

72 Ugyancsak két testvér lakta a Bádok 93. sz. házat. Ennél azonban volt pitvar is, melynek mindkét oldalán egy-egy szoba nyílt. A pitvarban - a szokásostól eltérően - középen helyezkedett el a kemence, melynek padkái mindkét oldalon a szobák válaszfaláig kinyúltak, így a két család külön-külön tűzhellyel rendelkezett. A kétosztatú lakóház néha egy harmadik helyiséggel gyarapodott, amely eredetileg kisméretű, lepadlásolatlan kamra volt. Minthogy hasonló funkciót töltöttek be a gabonások, s ládákat, hambárokat a tornácon, a csűrben és a padláson is tároltak, ez a helyiség nem vált általánossá. A családtagok számának gyarapodásával, vagy egyszerűen a tiszta szoba igényének jelentkezésével, ezeket a helyiségeket lepadlásolták, tüzelőberendezéssel látták el, vagyis kis házzá, lakószobává alakították át. Ezeknél a házaknál az első ház rendszerint parádés szoba, melyből hiányzott a tüzelőberendezés.

73 Az alaprajz további módosulásai már a tüzelőberendezés és füstelvezetés korszerűsítésével függenek össze, s elsősorban az egyes helyiségek funkciójának megváltozásával jártak. A zárt kémények építésével a pitvarokat lepadlásolták, s az így kialakult lakható helyiségeket már szobaként használták.

74 Az elbontott sütőkemence pótlására gyakran toldottak egy kis nyári konyhát az épülethez, esetleg az udvaron építettek sütőházat, kemencét, vagy a használaton kívül került gabonást alakították át nyári konyhává. FARAGÓ Ferenc szerint a különálló nyári konyhák építése újabb fejlemény volt Kidén, 1942ben mindössze 28 háznál találtak ilyet. Végül meg kell emlékeznünk a pincékről is. A felmért épületeknél mindig csak a szoba alatt volt pince, a teljesen alápincézett lakóházak (Ki-