Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Építőanyagok és épületszerkezetek

bák számára vonatkozó adatai. Ezek szerint 48 konyha mellett volt éléskamra, 71 konyha mellől hiányzott. Egy lakószobát írtak össze 85 lakóháznál, kettőt 33 háznál, s csupán két házban volt három szoba. Az ellentmondást úgy oldhatjuk fel, hogy FARAGÓ Ferenc a lakóházon kívüli kamrákat, gabonásokat is az éléskamrákhoz sorolta, s lakóhelyiségnek, szobának számította a zárt füstelvezetésű konyhákat, melyek valóban, szobafunkciót is elláttak. Ebben a mintegy másfél évszázad alatt kialakult épületállományban próbálta VARGHA László megragadni a legrégibb típust, s nyomon követni a fejlődést, megállapítani a különböző változatokat. Jó érzékkel számos olyan épületet választott ki, ahol az átalakítások, változások igen jól követhetők és dokumentálhatók voltak. VARGHA László koncepcióját, a felmérendő épületek kiválasztását nyilvánvalóan befolyásolta BATKY Zsigmondnak a magyar tűzhelyekről, háztípusokról és eredetükről 1930-ban publikált, nagyhatású tanulmánya.

67 VARGHA László a keleti magyar háztípus BATKY által feltételezett ősi formáját és fejlődési fokozatait igyekezett fellelni a Borsa-völgyi emlékanyagban. Szándékát és gondolatmenetét úti jelentéseiből és sematikus fejlődési rajzaiból ismerjük, amelyeken az alakulás stádiumait vázolta fel, hivatkozva a felmért épületekre, amelyek feltételezését alátámasztják. Egyik úti jelentésében írja: „... legrégibb háztípus az egysejtű, nyitott ereszes székely ház"... A székely ház ismert fejlődésmenetét azonban a „...helyi adottságok (építőanyag), valamint a nyugatról, Szilágyságon, és délnyugatról, Kalotaszegen át érkező hihetőleg alföldi hatások némileg színezik. " „.. .Az egyes fejlődési fokozatok, szerkezeti és alaprajzi változások nagyfokú építőtevékenységre mutatnak. " Egyhelyiséges lakóházakat még sikerült találnia, részint kialakulófélben lévő telkeken, illetve szegény családoknál. Ezek nem képviseltek azonban önálló típust: volt köztük rövid- és hosszoldali bejáratú, tornácos és tornác nélküli egyaránt. Tüzelőberendezésük sem őrizhette az archaikus formát, épülésük korában ugyanis már eltűnőben voltak a hagyományos kandallók, s megjelentek a rakott sparheltek, terjedőben voltak a nyári konyhák, külső kemencék. Az ősi egysejtű lakóház rekonstruálásánál VARGHA László egy sajátos hasonlóságból, feltételezett összefüggésből indult ki. Feltűnt neki a tornácos gabonások, valamint a nyári konyhák és némelyik egyhelyiséges lakóház alaprajza közti hasonlóság. Az 1940-es években a gabonások már egyre inkább használaton kívül kerültek, s többségüket nyári konyhává alakították át. De az újonnan létesült nyári konyhák egy része is ebben a formában épült, rövid oldali bejárata előtt tornáccal. VARGHA László kolozsborsai jegyzeteiben olvashatjuk: „...Van olyan hely, ahol egymás mellett három gabonás alakú nyári konyha is van. Ez volna a rövidereszü ház. " A rövid ereszű ház továbbfejlődését is a gabonásoknál tapasztalt analógiák alapján képzelte el. Jakab István Kidén, illetve Butka Zsigmondné Csomafáján felmért gabonása szolgált az eresz egy, majd mindkét oldalról való bezáródására példaként. Meggondolkodtatóbb érv a már csak egy oldalról nyitott eresz bezárulására több, Kidén felmért lakóház pitvarának bejárati sövényfala - noha az épületek kőfallal készültek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az adatközlők egyik esetben sem említették, hogy a pitvar bejárati falát utólag falazták volna el. A VARGHA László által feltételezett házfejlődési sort - az azóta eltelt fél évszázad kutatásainak ismeretében - már kritikával kell szemlélnünk. Kiderült ugyanis, hogy a keleti házvidék sem egységes, az ereszes házak csak a Székelyföld egy részén általánosak, ugyanakkor Erdély középső és nyugati területeit a pitvaros házak jellemzik.

68 Különösen érvényes ez a Borsa völgyére, ahol a sütőkemence a legrégibb emlékanyag és az emlékezet szerint is mindig a pitvarban volt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ugyanakkor azt a tényt sem, hogy a Borsa-völgyi falvak kisnemesi lakossága jelentős részben a Székelyföldről származott, így a kisnemesi építkezésben, különösen a legrégibb emlékanyagban számolhatunk székelyföldi hagyományok feltűnésével (pl. a Bádok 1. sz. alatt felmért ereszes, lepadolatlan pitvarú épület, Nagy Lajos egykori nemesi udvarháza esetében). Székelyföldi építési hagyományok megjelenésére a felmérés korában is akadt példa, amelyet VARGHA László gondosan fel is jegyzett. Egy Székelyföldről Kidére származott gazda a székely odoros csűrök mintájára építtette fel csűrjet 1940-ben. A rendelkezésre álló anyag alapján annyit állíthatunk csak biztosan, hogy a 18. századra már általánossá vált a szoba-konyha alaprajzú, kétosztatú lakóház, s ez egészen a századfordulóig a leggyakoribb típus maradt. A konyhát pitvarnak (tindä), a belőle nyíló szobát háznak (casa) nevezték. Legkorábbi datált, dokumentált példánya egy 1801-ben épült kidéi lakóház, amely még