Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Építőanyagok és épületszerkezetek

szállítani, így érthető, hogy csak elvétve használták tetőfedésre. Födém és padlózat A támasztott tetőszerkezetnél a tetőszerkezet és födém szorosan összekapcsolódott, a szarufák ugyanis a födémgerendákba voltak csapolva. A régi Borsa-völgyi házak födémé mestergerendás volt. A ház tengelyében futó mestergerendára lapolták rá (rákompolás) a födémgerendákat (folyógerenda). A mestergerenda tartotta a pitvarban a szikrafogó cserényt. AiZ 1940-es években működött ácsok azonban ilyen mestergerendás födémet már nem készítettek. A mestergerendát a padlástérben helyezték el, és srófokkal húzatták hozzá a folyógerendákat. Az újabb házak nagy részénél pedig egyáltalán nem alkalmaztak mestergerendát.

63 A szobában a födémgerendákra pallókból vagy deszkákból készült födém került, amelyet a padlástérben agyaggal vastagon tapasztottak. Az újabb házak deszkafödémét gyakran cifrázták is: a deszkák szélébe két-három hornyot gyalultak. A pitvar födémé változatosabb képet mutatott. Gyakran egy pitvaron belül is két-három különbözőképpen lepadlásolt szakasz volt található, árulkodva arról, hogy a füstelvezetés korszerűsítésével a pitvar egyes részeit különböző időben padlásolták le. Az adatközlők még mindenütt emlékeztek rá, hogy a pitvar valaha lepadlásolatlan volt, csak a cserény volt benne, ahonnan a füst lehűlve a pitvaron keresztül a padlásra szállt fel. Ilyen pitvar azonban már csak nagyon kevés akadt. A cserény és a bejárati fal közti szakasz egy részét általában deszkapadlással látták el, csupán a padlásfeljáróul szolgáló szakaszt hagyták szabadon, itt szállt fel a füst a padlásra. Ha a cserény nem terjedt ki a pitvar egész hátsó részére, vagyis nem a falakon, hanem cserénygerendákon nyugodott, akkor a fiókgerenda és a fal közti szakaszt sövény padlással látták el. A tornácok födémé is igen gyakran fonott volt. A bő kémények megjelenésével általában az egész pitvart lepadlásolták, s az ily módon lakhatóvá vált konyhából a padlásfeljáratot is áthelyezték a ház valamelyik csonkakontyossá alakított oromzatára. Ettől kezdve a fontos tárolóhelyül is szolgáló padlás megvilágítást is az oromfalon lévő padlásajtón és padlásszellőző nyílásokon keresztül kapott. A Borsa-völgyi falvakban, elsősorban Kidén és Bádokon, gyakoriak voltak a szoba alatti pincék. Ezek többsége kőből rakott dongaboltozattal épült, akadtak azonban síkmennyezetesek is. A födémgerendákat ilyenkor faoszlopokkal vagy kőpillérekkel támasztották alá. FARAGÓ Ferenc lakásügyi kérdőívének adatai szerint, Kidén 1942-ben a szobák többsége földpadozatos volt.

64 Ez úgy készült, hogy az agyagos földet jól ledöngölték. Szobák esetében gyakrabban, pitvaroknál ritkábban, a vertföld padozatot friss trágyával kevert agyagos sárral letapasztották, majd poronddal (homokkal) behintették. A padlót általában hetente, de legalább havonta egyszer tisztították, megújították. Kőkockával burkolt konyha mindössze 5 házban, padlós szoba 16 háznál volt 1942-ben (utóbbiak már tisztaszobák voltak). Az istállóknál gyakori volt a deszkákból vagy pallókból készült hídlás és a kőlapokkal kirakott közlekedősáv. Az 1940-es években már a csűr főggyét is kezdték kikövezni. A pincék döngölt földpadozatúak voltak. Alaprajz A Borsa-völgyi falvak népi építkezésének kutatása során VARGHA László egy történeti fejlődési sor láncszemeit igyekezett megkeresni, ügyelve a változásokra. Arra nézve, hogy egy falu egyidejű épületállománya milyen régi épületekből állt, jó tanulságul szolgál FARAGÓ Ferenc kidéi kérdőíve, melyen a házak korát tudakolta a tulajdonosoktól: 0-10 eves: 9 ház, 40-50 éves: 14 ház, 80-90 éves: 7 ház 10-20 éves: 18 ház, 50-60 éves: 13 ház, 100 éves: 7 ház 20-30 éves: 11 ház, 60-70 éves: 5 ház, 200 éves: 5 ház 30-40 éves: 18 ház, 70-80 éves: 7 ház, Noha a kérdőívre adott válaszokat erős kritikával kell szemlélnünk, főként a legrégibbnek tartott házak vonatkozásában, annyi azonban kiderül, hogy az épületek 53%-a a 19. században, esetleg még korábban épült, s a házak zöme 30-70 éves volt.

65 A 120 ház közül négy ház állt mindössze egyetlen helyiségből. A házak döntő többsége, 89 kétosztatú volt, és csupán 27 ház állt három helyiségből. Ebből következik, hogy még századunkban is leggyakrabban kétosztatú házak épültek.

66 Ezeknek az adatoknak némileg ellentmondani látszanak a kérdőívnek a kamrák és a szo-