Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Telek és udvar

mellett akadtak deszka- és sövényből font kapuk is. A díszítetlen kapuszárfák mellett egy-egy faragott példány és kő kapuzábék is előfordultak. Néhány módosabb gazdánál a felmérést megelőző években a székely kapukat utánzó, de faragott díszítés nélküli, hatalmas, galambbúgos fedeles kapuk is épültek. A fedett kiskaputól általában kőlapokkal kirakott út vezetett a házig, vagy végig a ház udvari homlokzata előtt. Századunkban a telkek túlnyomó többségében a lakóház a telekhatár mentén állt, az utca vonalától többnyire kissé beljebb. A felmért kidéi telkeken a csúr és az istálló - egy kivétellel közös fedél alatt helyezkedett el, és az udvar legnagyobb építménye volt. Az istállós csűr a lakóházzal szemközti telekhatárnál állt, általában hátrább, mint a lakóház, vagy az udvar hátulsó részén, rendszerint az utcavonallal párhuzamosan. Egy részüknél az istálló és a csűr ajtaja is ugyanazon az oldalon nyílt, többségüknél azonban a csűr bejárata a hosszoldalon, az istállóé a rövid homlokzaton helyezkedett el. Leggyakoribb az a változat volt, amikor a lakóházzal szemközt, azzal párhuzamosan álló épületben az istálló bejárata a rövid homlokzaton, az utca felé nyílt, a csűré viszont a hosszhomlokzaton, a lakóházzal szemben. A lakóház mögött, az udvar hátsó részében volt általában a disznóól helye. A gabonás állhatott a lakóház mögött, az udvar hátsó részében, de a kerítés mellett, az utcafronton is. A kút (többnyire gémeskút, néhol horgas kút) az utcához közel helyezkedett el, nem ritkán az előkertben. Amint FARAGÓ Ferenc tanulmányából is kitűnik, elhelyezésénél higiéniai szempontok nem igen játszottak szerepet, gyakran előfordult, hogy a trágyáié ép a kút irányába folyt.

17 A többi kisebb épület a lakóház mögött, az udvar mélyében bújt meg, mint a tyúkketrec, a kukoricagóré, az árnyékszék, melyek néha hozzáépültek a csűrhöz vagy a lakóházhoz.

18 Kidén a századunkban megjelenő nyári konyhák általában a lakóház hátsó toldalékai voltak, ritkábban különálló épületek.

19 A ház mögött, a lakóház és a gazdasági épületek közt szabadon maradó részen jutott hely a farakásnak. A bejárat előtt gyakran egy kőasztal is állt fától árnyékolva. A szénakazlak, gabonás asztagok az udvar hátsó részében vagy a csűr mögött sorakoztak. A teleknek gyakran kerítéssel is elválasztott hátulsó részét a gyümölcsöskert foglalta el. Az itt bemutatott telekberendezésen kívül, ettől eltérő telekbeosztásra mutató nyomok is felfedezhetők Kidén a felmért telkeket, épületeket vizsgálva. Két, még a múlt század első feléből származó lakóház a meglehetősen széles telken nem a telekhatáron állt, hanem a telek közepe táján, az utcavonaltól távol, hossztengelyével az utcára merőlegesen. PALFFY Zoltán rajztanár, aki népművészeti kutatásokat végzett a Borsa völgyében, ugyancsak kiemelte a telkek rendkívül változatos beosztását, és felfigyelt arra, hogy régen a ház a telek közepén épült.

20 Minthogy az előbb említett két telek esetében a gazdasági épületek már átépültek, nincsenek megbízható információink elhelyezkedésükre. Az Alsó u. 16. sz. alatt a telek közepén álló lakóház mögött, a telekhatár mentén, egy, az utcavonalra merőleges épületet ábrázol az 1906os kataszteri térkép, melynek sem az építési korát, sem a funkcióját nem ismerjük. Az Alsó u. 220. sz. telken gabonásként hasznosítva maradt meg a telek közepén álló, az utcavonalra merőleges tengelyű, 1801-ben épült régi lakóház. A telek többi, részben már romos építményét vizsgálva valószínűnek látszik, hogy ez a telek a baromudvaros, vagy más szóval kettős udvaros telekelrendezés nyomát őrzi. Ilyen udvart Bádokon sikerült VARGHA Lászlónak felmérnie. Ezt a telekformát, amely a Mezőségen, a Lápos környéki falvakban, Kalotaszegen, s távolabb Moldvában és Magyarország több területén is kimutatható, és egykor sokkal elterjedtebb volt,

21 R. VUIA a szénatermelő, állattartó vidékek jellegzetes udvarformájának tartja, melynek elterjedése a halmazos és szórványtelepülések elterjedését fedi.

22 GUNDA Béla olyan gazdálkodásmódhoz kötötte, amelyben az állattartás mellett a földművelésnek is jelentős szerepe volt.

23 Az udvartípust, létrejöttének funkcionális okait még szélesebb történeti és földrajzi kitekintéssel vizsgálta HOFER Tamás.

24 Mint már említettük, Kide utcahálózata, kiterjedése a 18. század végétől a felmérés időpontjáig csekély mértékben változott, s lakosságának száma sem nőtt számottevően, a keskeny szalagtelkek kialakulása, a telkek osztódása tehát már korábban végbement. A lakóháznak a telekhatárra való építése a telek méretéből is adódó szükségszerűség volt. A háznak a telek közepén való elhelyezésére, már a 18. század végén is, csak az átlagosnál szélesebb telkeken nyílt lehetőség, ilyenek pedig a falu legmódosabb kisnemesi családainak birtokában voltak. Tudjuk, hogy a Csákányoknak még századunk elején is voltak osztály alá nem került, kertként, kukoricásként