Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Építőanyagok és épületszerkezetek

hasznosított beltelkeik. Talán érdemes megemlítenünk, hogy Budapestre szakadt kidéi adatközlőnk a helyi szóhasználatban kúriának nevezett épületeket elsősorban nem építészetileg határozta meg - csupán a bolthajtásos kiugró tornácot, „filagóriát" említette, mint a kúriák jellemző elemét -, hanem a beltelek nagysága és a lakóház elhelyezkedése alapján. Eszerint a tágas, 1-2 holdas beltelek belsejében álló, az utcasorba nem tagolódó épületeket nevezték csak kúriának.

25 Ilyen alig akadt a faluban, ami érthető is, hisz tudjuk, hogy a jobbágyfelszabadításkor a kidéi nemesek közt egyetlen jobbágyős nemes sem volt - annál több Bádokon, Csomafáján és Borsán. Sajnos, egyetlen ilyen birtokos nemes udvaráról sem készült felmérés, így az ilyen udvarok építményeinek elhelyezkedéséről - a fennmaradt dokumentáció alapján - nem alkothatunk teljes képet. Több olyan telekfelmérés készült viszont Bádokon, Csomafáján és Borsán, amely a jobbágytelkek elrendezésének régiesebb formáját mutatta. Ezekben a falvakban ugyanis tovább fennmaradt a különálló istállók és átjárós csűrök építésének gyakorlata. Akadt olyan telek, ahol a különálló építmények mintegy körülvették az udvart (csoportos vagy épületekkel körbefogott udvar).

26 Bádokon megőrződött a korábban bizonyára sokkal általánosabban elterjedt kettős udvaros telekelrendezés. E telkeken az istálló, az ólak és a trágyadomb foglalták el az udvarnak az utcához közeli részét, míg a lakóház és a csűr a telek belsejében helyezkedtek el, kerítéssel elválasztva a baromudvartól. Az udvarok többségénél azonban a lakóház e falvakban is a telekhatáron, az utcához közel állt, míg az átjárós csűr az udvar végében, hossztengelyével az utcafrontra merőlegesen. E falvakban azonban korántsem volt olyan általános a csűr és istálló megléte, mint Kidén, a szegények portáján a lakóházon kívül olykor csak egy disznóól állt. Borsa kataszteri térképén a telkek túlnyomó többségén csak a lakóház látható.

27 A jelentős számú telekfelmérés sem tükrözi azt a változatosságot, amit a térképek és fotók alapján sejthetünk. Végül nem hallgathatjuk el, hogy akadt néhány olyan ellentmondás is a feldolgozott anyagban, melyet nem sikerült feloldanunk. FARAGÓ Ferenc kérdőíves vizsgálatának eredményei szerint, Kidén a lakóházak közel fele az utcavonallal párhuzamosan helyezkedett el.

28 A II. katonai felmérésen valóban gyakoriak az ilyen épületek, az 1906-os térképen azonban ezek nem jellemzők, és a felmérési és fotóanyag sem igazolja ilyen magas arányszámukat. Erről győződhettünk meg 1996-ban, pedig az 1940-es évek óta az épületállomány nemigen változott. Borsán viszont épp a kataszteri térképen látható, olykor egész utcasorokra jellemző, utcával párhuzamos beépítésmódnak találtuk kevés nyomát a dokumentált emlékanyagban. Építőanyagok és épületszerkezetek Kőfaragás-kőépítkezés NYÍRÓ József, székelyföldi származású író, aki az első világháború éveiben Kidén szolgált plébánosként, így örökítette meg első benyomásait „Isten igájában" című önéletrajzi ihletésű regényében: „ Végre itt vagyok. Nem ismerek senkit, senkivel semmiféle szálak össze nem kötnek a kíváncsiságon kívül. Társtalan, idegen, független vagyok a három erdő közé révedt, sötét völgy fejében a világtól elzárt kis magyar faluban. A házaknak semmi közük sincs az emberekhez. Úgy vannak a görbe dombokon, hajlásokon elszórva, mintha kőkorszakból maradtak volna vissza. Nyers, terméssziklából vannak összerakva, vakolatlanok és fekete zsúpszalmából magas tetőt kontyoltak nekik. Kietlenül furcsán hatnak. Négy templom és három pap imádkozik benne, nyolcszáz lélek lakja. Rátarti, nemes emberek, akiknek elődei a dobokai várban Izabella királynőnek voltak ajtónállói. A házak körül sötét gyümölcsösök húzódnak majdnem az erdőig, amelyek májusi virágzáskor fehér misztikumba borítanak mindent. "

29 A faépítkezéshez szokott szemnek idegenül, kietlenül, furcsán ható vakolatlan kőépületek, kőkerítések valóban meghatározói, s szinte mediterrán jelleget kölcsönöznek Kide faluképének. A Borsa-völgyi lakóházak alaprajzi beosztásukat, tüzelési és füstelvezetési rendszerüket tekintve rokonok a tágabb környék, így főként a Mezőség lakóházaival, a helyi adottságok különbözősége folytán azonban lényeges különbség van az építőanyagokban. Míg a Mezőségen a fa hiánya a sövényfalú, földfalú építkezés elterjedésével járt,

30 addig a Borsa-völgyi falvakban a megfelelő épületkő bősége a kőépítkezés térnyerésének kedvezett. Az 1900-as épületstatisztika adatai szerint Csomafáján a lakóházak 78,4%-a, Kidén 77,3%-a, Borsán 74,6%-a, Bádokon 55,2%-a kőből épült.

31 A kőépítkezés területe északkeleti irány-