Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Gazdálkodás

inkább magasabbra becsülhetünk. Valószínű, hogy ekkor nemcsak a beltelkekhez csatlakozó kertekben termeltek gyümölcsöt, hanem a határban is, és a szőlőkben is voltak gyümölcsfák, amint arra a helynevek (Sokszilvás, Körtvélyes) utalnak.

68 Ekkor még szőlőtermeléssel is foglalkoztak (elsősorban a nemesek), de bevallásuk szerint a szőlők nem voltak nagyon termékenyek, gyakran semmi hasznot nem hoztak a gazdának.

69 Az 1820-as összeírás szerint már valóban csak a református egyháznak volt Kidében szőleje. Az igásállatok száma a faluban igen csekély volt. Amint már említettük, mindössze 3-4 gazda akadt, elsősorban az egytelkes nemesek közt, akik a szántáshoz szükséges 6-8 ökröt ki tudták állítani. Juhot, kecskét 16-an tartottak csak, legtöbbet, 20 darabot a vagabundusként összeírt Pakulár Péter. Kétévesnél idősebb sertést majdnem minden családnál találtak az összeírok, néhol 3-at, sőt 5-öt is. Méhkasokat 9 helyen írtak össze, összesen 39-et. Négy iparost említ az összeírás, két kőművest - akik iparukból éltek -, egy ácsot és egy fazekast. Mindegyikük gazdálkodott is. Az 1748-as és 1749-es adót, illetve adóhátralékot feltüntető rovatok alapján igen nehéz az egyes adózók vagyoni állapotára következtetéseket levonni, főként azért, mert a birtokolt földek mennyisége és az állatállomány nem állt mindig arányban a kivetett adó mennyiségével. Példaként állnak az iparosok, akik a descriptio frontalis szerint az átlagosnál jobb körülmények közt éltek, alacsony adót fizettek. Megjegyzendő azonban, hogy a 9 jobbágy által fizetett contributio összege közel akkora volt, mint a nemesi családok által fizetetté, de alig maradt el mögötte a 20 telkes zsellér által fizetett adó összege.

70 A földek közepes évben egy köböl vetés után négy kepét adtak, ami közepesen számítva 6 mérő magot jelent. A földeket 6-8 ökörrel is nehezen lehetett szántani, és évenkénti trágyázás nélkül kevés termést adtak. Az erdők elegendők voltak, de kevés makkot termettek. A birtokosok közt szétosztott erdőket más községbelieknek nem adták bérbe faizás céljára. Az 1820. évi, úrbérrendezés céljából készült Cziráky-féle összeírás még aprólékosabb képet fest a falu gazdálkodásáról. A punctumokra adott válaszok a határ előnyös és hátrányos tulajdonságait is felsorolják.

71 A határhasználat a 70 évvel korábbi állapothoz képest nem sokat változott: a határ két fordulóra volt osztva, de abból egy negyed részt kihasítottak a szántóföldek mellett, amelyet tilalmasban tartottak. A határ egyharmada jó, egyharmada közepes, a feljebb fekvő, oldalas helyeken pedig gyenge minőségű volt. Ennek ellenére Kidét az első osztályba sorolták. Az úrbéreseknek is mindegyik határrészben voltak szántóik és kaszálóik. (HODOR Károly megemlíti Kidéről, hogy „...ízekre darabolt földjei termékenyek, és kevés fáradsággal jól művelhetők".)

72 A jobb földek közepes esztendőben hatszoros, a közepes földek négyszeres, a gyenge minőségűek 3-3,5-szeres termést hoztak. A földet 4 ökörrel művelték, de alkalmatlanabb esztendőben hat ökröt is megkívánt. Termeltek őszi, tiszta és elegyes búzát, törökbúzát (kukorica), zabot, alakort, kendert és kerti veteményeket. A belső telkeken többféle gyümölcsfából csekély jövedelemre is szert tettek. Az ökör-, tehén-, borjú-, ló-, juh- és sertéscsordáknak, illetve csürhéknek, valamint a növendék marháknak nyári legeltetésére a határ szűkösségéhez képest szorítottak legelőt. Állandó ökör-tilalmas ugyan nem volt, de az erdők aljában egy darabot mindig felfogtak az ökrök számára a nyomásból. Ezen a tiltott mezőn, és az erdei tisztásokon legeltek a marhák, melyek itatására elegendő forrás volt a határban. A rétek egy része szénát és sarjút is termett, más részét csak egyszer lehetett kaszálni. Épületre való és tűzifát a jobbágyok - szükségletükhöz képest - eleget kaptak az uraság itteni erdejéből. Kidén elengendő alkalom volt a szomszédos helységekben, főleg Kolozsborsán akár kézi, akár igás munkával (szántással, hordással, szőlő- és törökbúza-kapálással) pénzt szerezni, sőt sószállításra is volt lehetőségük Kolozsról Bánffyhunyadra vagy Désről Somlyóra. A faluban kerékgyártó, asztalos, fazekas, kőműves, csizmadia, fésűs és szabó mesteremberek elégítették ki a lakosság igényeit. Piacos helyként Kolozsvár szerepelt első helyen, mely lovon vagy gyalog is megjárható volt egy nap alatt, ezen kívül másfél nap alatt járták meg Szamosújvárt. A vásáros helyek: Borsa, Vajdaháza, Drág, Alparét, Bonchida és Zsuk közül Borsa volt a legközelebbi. Kenderáztató hely akadt elegendő és megfelelő a falu határában. A kidéi urasági malmon kívül a közeli csomafáji, újfalusi és borsai vízimalmokba is eljártak őrletni a kidéi jobbágyok. Mezőben lévő kerített gyümölcsös- és veteményes-kertekkel a jobbágyok ekkor már nem rendelkeztek, gyümölcsöseik a kertek végében terül-