Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Gazdálkodás

tokkal bírtak, melyek az eltelt 100 esztendő során tovább aprózódtak, képet alkothatunk arról, hogy Kádé nemeseinek zöme a törpebirtokosok kategóriáját szaporította.

5

" Az 1897-es mezőgazdasági statisztika szerint Kidén 185 gazdaságra mindössze 782 kat. hold szántó, 72 kat. hold kert, 341 kat. hold rét, 79 kat. hold legelő és 850 kat. hold erdő jutott.

60 Az 1900-as népszámlálás csupán egy 100 kat. holdon felüli birtokost talált Kidén, s a birtokos családok már a lakosságnak kisebbik hányadát alkották (39 kisbirtokos, illetve 55 kisbirtokos napszámos család). Igen jelentős volt a mezőgazdasági cselédek (24 fő) és a mezőgazdasági munkások (191 fő) száma, utóbbiak közül 52-en éltek saját lakóházukban. Iparost 13-at írtak össze, de 14-en mellékesen foglalkoztak iparral, utóbbiak közt szép számmal kőművesek.

61 Mindaz érvényes tehát Kidére és a többi, vizsgált Borsa-völgyi falura, amit a Szolnok-Dobokai Gazdaságegyesület 1885-ös kérdőívének adatai alapján SZEMMÁRY József a megyei parasztbirtok állapotáról összefoglalt. A birtokosság fele alig 3 kat. holddal rendelkezett, napszámos és részesmunkára kényszerült. Rossz évben a módosabb gazdáktól vett fel előlegbe terményt, amit nyáron olcsó napszámmal dolgozott le. Viszonylagos jólétet csak a legalább 12-15 kat. holddal rendelkezők élveztek, akik fuvarozással és egyéb kereseti módokkal is ki tudták egészíteni jövedelmüket.

62 Noha az 1940-es évekből nem rendelkezünk a birtokmegoszlásra, foglalkozásra vonatkozó statisztikai adatokkal, a századfordulóhoz képest az akkor megfigyelhető tendenciák csak erősödtek. A faluból sokan eljártak dolgozni. A jelentős számú iparos a környéket járta, de a kőművesek, ácsok közül többen bukaresti építkezéseken is részt vállaltak. A kisnemesi ivadékok közül a tanultak hivatalnoki pályára léptek, mások Kolozsváron szolgáltak.

63 A Borsa-völgyi kutatások kezdetekor még az a feltételezés élt a kutatókban, hogy a legelzártabban fekvő, legnehezebben megközelíthető falu, Kide társadalma, kultúrája is ezt a zártságot fogja tükrözni. JÁRDÁNYI Pál népzenei kutatásai ennek ellenkezőjéről tanúskodtak. A szűkhatárú, önellátásra képtelen falu lakói a 18. századtól fogva arra kényszerültek, hogy piacozásal, fuvarozással, iparűzéssel toldják meg jövedelmüket, ami már korán hozzákapcsolta őket a környék, elsősorban a közeli Kolozsvár vérkeringéséhez. Épp a falubeliek gyakori idegenben való munkavállalása, városi kapcsolatai magyarázzák, hogy népzenei anyagukban alig akadt régies, csak a falura jellemző, annál több a városi eredetű, lokális jelleg nélküli zenei anyag.

64 Ugyanakkor Kide népi kultúrájában számos archaikus vonás fellelhető, ami kedvezőtlen természeti adottságaival, szórvány helyzetével, rossz közlekedési viszonyaival magyarázható."

5 Gazdálkodás A falu gazdálkodására nézve a már említett összeírások, a 19. század második felétől pedig a népszámlálások, mezőgazdasági statisztikák adatai, valamint a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíveire jött válaszok adnak útmutatást. A határ használatára, az egyes dűlők elhelyezkedésére vonatkozóan a SZABÓ T Attila és GERGELY Béla által összegyűjtött, s már idézett történeti és recens helynévanyag nyújt elsőrendű forrásanyagot. Az 1750. évi országos összeírás nemcsak az adózók földjeinek nagyságáról, állatállományáról tájékoztat, hanem az összeírás elején található „deseriptio frontalis" a földhasználat módjára, a termeivényekre vonatkozóan is felvilágosítást nyújt."" Ebből megtudjuk, hogy a hegyek közé zárt, völgyben fekvő falu lakosai két kis szűk nyomásban művelték szántóikat, váltogatva a tavaszi és őszi vetést. Már ekkor általános volt - ha nem is nagy vetésterülettel - a kukorica termesztése, mégpedig úgy, hogy a tavaszi és őszi vetésterületből is elvették a kukoricaföldet. Egytelkesek, jobbágyok, zsellérek egyaránt termesztettek kukoricát, fél-egy mérőnyi vetésterülettel. BALASSA Iván kutatásai szerint a kukorica épp a Szamos völgyéből elterjedve hódította meg Erdélyt,"

7 így korai és általános termesztésén Kidén nem csodálkozhatunk. Rét és legelő ekkor igen szűkösen állt rendelkezésre, ezért a lakosság Zsuk és Borsa falvakban próbált legelőt bérelni. (A későbbiek folyamán erről nem hallunk.) A lakosság megélhetése - saját bevallása szerint - a gazdálkodásból szegényes volt, kivéve néhány iparost, így piacozással próbáltak segíteni magukon. A két mérföldre fekvő Kolozsváron árulták eladnivalóikat, amin valószínűleg - a későbbi gyakorlathoz hasonlóan elsősorban gyümölcsöt kell értenünk. Némelyeknél a kertek, gyümölcsösök jövedelmét felsoroló rubrikában 2-6 R/frt-nyi jövedelem szerepel, amit - tekintve a jövedelmek szokásos eltitkolását -