Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Társadalom

osztatlan magyar iskola fenntartásához szükséges gyermeklétszámot biztosítani. Utolsó mentsvár a templom, ahol még mindenütt megszakítatlanul folyik a hitélet, noha egy-egy lelkésznek 5-10 szórványfelekezetet kell ellátnia. A rossz közlekedési viszonyok és ellátás legkevésbé a főútvonalon fekvő, kisebb központ szerepét betöltő Borsát sújtották. Kide lakosságának társadalmi összetételéről, vagyoni állapotáról az 1750-es erdélyi országos és az 1820-as Cziráky-féle összeírás alapján nyerhetünk képet. Ezek az összeírások egyben szemléltetik a magyarországitól eltérő erdélyi állapotokat, az adózó népesség osztályozására, valamint a telek nagyságának jellemzésére Magyarországon használt fogalmak alkalmatlanságát az erdélyi viszonyokra. Ez volt fő oka annak, hogy a telek és a szolgáltatások ezen alapuló egységesítése minduntalan nehézségekbe ütközött, így többszöri kísérlet és előmunkálatok ellenére az úrbérrendezésre soha nem került sor Erdélyben.

46 Az 1750-es erdélyi országos összeírást a portális adózást felváltó új adórendszer kidolgozása tette szükségessé. Az új rendszer próbálta megszüntetni a legkülönfélébb jogcímek alapján élvezett sokféle adómentességet, és az adófizetők kategóriájába rendelte a jobbágyüléssel nem rendelkező, birtok nélküli nemeseket is.

47 Kide lakosságának számszerűleg legjelentősebb társadalmi rétegét az egytelkesek jelentették. A 66 összeírt családfő közül 26 volt nemes, 4 nemes özvegye, 9 jobbágy, 19 telekkel rendelkező zsellér, egy ilyennek özvegye, 3 telek nélküli zsellér, két vándorló (vagus), és egy vándorló özvegye. A nemesek között 1 másfél telkes, 5 egész telkes és 6 féltelkes volt, a többiek ennél is kisebb telekkel rendelkeztek, akadt 1/7, 1/10 résztelkes is. E telekkategóriák viszonylagosságát mutatja, hogy egyáltalán nem álltak arányban a vetésmennyiséggel megadott szántók nagyságával: az egész telekhez tartozó szántók nagysága 9-17 köblös közt váltakozott (4,5-8,5 kat. hold), ugyanekkor a féltelkek közt találtunk két mérőst és 20 köblöst is (1 köböl = 4 mérő, 1 köböl = 0,5 hold). Az egy házban élő, 1/10 telkesnek minősített Szabó István és Nagy Mihály szántói 4, illetve 12 köblösek. Még érdekesebb a kép, ha az egytelkes nemesek birtokát a jobbágyokéval és zsellérekével összehasonlítjuk.

48 A jobbágyok mind egész- és féltelkesek, szántójuknak összterülete 14-34 köblös közt váltakozik (7-18,5 hold). A féltelkesek szántói általában nagyobbak, mint az egész telkesek átlaga. Ugyancsak egész és féltelekkel lettek összeírva az appertinenciával (külső telki állománnyal) rendelkező telken élő zsellérek, szántóik azonban jóval kisebbek, mint a jobbágyoké: általában 4-8 köblösek, de akad egy 1 és egy 16 köblös nagyságú szántó is. Igaerő tekintetében nincs lényeges különbség nemesek és jobbágyok közt, a zsellérek kezén azonban kevesebb igásállatot írtak össze. Általában elenyésző azoknak a családoknak a száma, akik a földek műveléséhez saját bevallásuk szerint szükséges hat-nyolc ökrös fogatot ki tudták volna állítani. Legtöbbjüknek egy-két közepesnek, vagy gyengének minősített igásállata volt, több család - köztük az özvegyek, iparosok - pedig egyáltalán nem rendelkezett igaerővel. A gazdaságok többségében a föld megműveléséhez szükséges igaerőt több család tudta csak együttesen kiállítani. Lényeges különbség volt az egytelkes nemesek, valamint a jobbágyok és zsellérek közt a kertekből, gyümölcsösökből származó jövedelem, valamint a szőlők tekintetében. Szőlőtermeléssel szinte kizárólag csak a nemesek, illetve rajtuk kívül egy appertinenciák nélküli telken élő zsellér foglalkoztak. A kertekből, gyümölcsösökből származó jövedelem is néhány kisnemesnél volt jelentős. A faluban iparosok is éltek, akik bár gazdálkodtak is, elsődleges jövedelmük az iparűzésből származott. Róluk megemlítették, hogy az átlagosnál jobban éltek, noha jövedelmüket közepesnek minősítették az összeíráskor. Az iparosok közül két kőműves és egy ács a nemesek, egy fazekas pedig a zsellérek közül került ki. Az egytelkes nemesek közül kettő akadt, aki más falvakban is birtokolt, így mint jobbágyős nemes, mentesült az adófizetés alól. A birtokos nemesekről ez az összeírás nem szól. A Bánffyakon kívül - akik már 1734-ben és valószínűleg korábban is birtokosok voltak Kidén - nem sok jobbágyős nemes élhetett a faluban. Elsősorban azokra a családokra gyanakodhatunk, akik az adófizető egytelkesek felsorolásából hiányoznak, ugyanakkor az 1808-as lustrajegyzékben mint lovas szolgálatot teljesítők vannak felsorolva. Eszerint a 19. század elején a Bánffyakon kívül még négy jobbágytartó birtokos nemes élt Kidén, ők azonban 1820-ban már nem szerepeltek a jobbágytartó nemesek sorában. Az 1820-as Cziráky-féle összeírás földesurak szerint vette lajstromba a jobbágyokat, zselléreket, taxalistákat, valamint az elhagyott telkeket.

49 Bánffy József és Bánffy Ferencné birtokán összesen 14 jobbágyot, 1 taxalistát, 1 ház nélküli zsellért és egy puszta telket írtak össze. Bánffy József