Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban

Füstöskonyha boglyakemencéiéhez toldott takaréktűzhely Kadarkúton (Somogy m.). ÉBNER Sándor felvétele. 1931. tűzhelyek megismeréséhez elsősorban KOS Károly segít hozzá. Az 1950—1980-as években végzett gyűjtései során mindig nagy figyelmet fordított az egykorú jelenségek rögzítésérc is. Ennek a példás időbeli komplexitásnak köszönhetjük, hogy Erdély nagy részéből konkrétabb ismereteink vannak a takaréktűzhely alakulásáról, mint az ország legtöbb más területéről. A Szilágyságban a pitvarban lévő kemence szája a szobába nyílik, előtte padkára emelt kandalló áll. árfiit sátoms kemencének hívnak. E rendszerint díszes csempékkel kirakott kandallók mellé az 1870-es években kis plattcncs (vaslapos) tűzhelyet vagy gyári vasfűtől helyeznek. A házilag készített földfűtő többnyire elől nyitott, platnival fedett katlanszerű alkotmány. A takaréktűzhely kellékei közül mindössze a főzőlapot foglalja magába. A szabályos leres fűtők csak az első világháború után terjednek el, s az új házakban a kandalló helyére kerülnek.

54 A Mezőség falvainak szobáiban 1870 körültői ott találjuk a főző, melegítő fűttőx. A tekintélyes méretű padkán magas, kívül-belül tapasztott- vagy a 19. század közepétől egyre gyakrabban csempés- kandallószerű füstfogó, a cserepes kemence áll, melynek elejéhez alacsony vaslapos tűzhely csatlakozik, s ezzel együtt nagyjából zárt fűtőt alkot. A /e/es, vasajtós hamuzórostélyos sparhekek a két világháború közötti években honosodnak meg.

55 A Kis-Küküllő vidékének hagyományos tüzelőberendezéséről KOS Károly azt írja, hogy az „... emberemlékezet óta a következő ele11. kép. Takaréktűzhelyes, kemencés összetett tüzelőberendezés, barna csempével borítva. Szentgyörgy völgy (Zala m.). SZABÓ Jenő felvétele, 1971.