Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

zése viszont a két világháború között már nagy nehézségekbe ütközött, s így lassan kiszorult a használatból. Erdélyben, ahol a lábakon álló galambdúc is általánosan elterjedt, a székelykapu néven közismert fedeles kapuegyüttesbe építették be a galambdúcot is (29. kép)"

: A történeti kutatások fényében úgy tűnik, hogy a magyar galambtartás a 17. században válik jelentősebbé, s ekkor jelennek meg a galambdúcok és a galambbúgos kapuk is. A galambdúc első leírása 1679-ből származik, a galambbúgos kapu első említései pedig Fogarasból (1632) és Siménfalváról (1636) ismeretesek. A későbbi évszázadokban a galambbúgos kapukban való galambtartás egyre inkább háttérbe szorul, maga a galambház azonban mint díszítmény továbbra is megmarad. A 16-17. században mára lábakon álló galambdúc lehetett általános a magyar parasztság körében. Korábbi formája feltehetően vesszőből font kosár vagy galambház lehetett, mint amilyeneket még a 20. század első felében is látni lehetett nemcsak a Dél-Alföldön, hanem a Dunántúl és a Kisalföld számos falujában."' A deszkából készült galambdúcok nagyobb arányú elterjedésével csak a múlt század második felétől számolhatunk, azzal a folyamattal párhuzamosan, ahogyan a deszka jelentősége általában is megnő a népi építészetben. Birkaólak A 18. században a korábbiaknál jóval belterjescbb tartásmódot igénylő birkafajták meghonosodásával terjedtek el azok a zárt, fedéllel és fallal rendelkező építmények, amelyek akol, juhól, birkaól, juhszín, hodály, ritkábban fészer néven ismeretesek a magyar parasztság körében. Ezekről az építményekről meglehetősen keveset tudunk, hiszen a sokfajta terminológia mögött különböző formájú, nagyságú, különböző építőanyagokból épült, s főképpen más-más topográfiai helyzetű építmények húzódnak meg. Témánk szempontjából közülük csak azok fontosak, amelyek a kisparaszti juhtartáshoz kapcsolódnak, s a juhok beltelken való teleltetésére, vagy egész éven át történő tartására szolgálnak. A reájuk vonatkozó ismereteink azonban meglehetősen hézagosak. Sajnos a juhtartás különbőz típusaihoz kapcsolódó zárt építmények morfológiai elkülönítéséhez nem nyújt kell támpontot a Magyar Néprajzi Atlasz sem, amely csak a terminológiák elterjedését ábrázolja. Tanulságos viszont, hogy a zárt, fedeles építmények akol elnevezése elsősorban Nyugat- és Észak-Magyarországon gyakori. A Tiszántúlon, a Hortobágy környékén, a Hajdúságban. Nagykunságban és Sárréten a hodály szó 27. kép. Vályogoszlopon álló, sövényből font galambdúc, Bakonszeg (Bihar m.) DÁM László felvétele, 1967. 29. kép. Galambbúgos kapuegyüttes, Csíkbánkfalva (Csík m.) SZINTE Gábor felvétele. 1901. 28. kép. Vályogoszlopon álló, deszkából ácsolt galambdúc Bojt (Bihar m.). VARGA Gyula felvétele, 1967.