Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

dominál. Ezzel szemben a Kiskunságban a szín, míg a Közép- és Kelet-Dunántúlin az istálló elnevezés a jellemző. Figyelemre méltó az is, hogy ez az építménytípus az erdélyi juhászaiban nem játszik szerepet."

4 A birkaólak építésénél részben az uradalmi és paraszti juhászaiban egyaránt általánosan elterjedt, az egész nyájak befogadására alkalmas nagyméret hodályok, részben a más állatok számára emelt istállók szolgáltak mintául. Szatmárban a juhhodály alacsony falra vagy közvetlenül a földre állított csonkakontyos nyeregtető szarufás szerkezettel, melyet szalmával, náddal fedtek, ajtaja a rövid homlokzaton nyílott. A Nyírségben a juhtartó gazdák gyakran teleltették állataikat tölgyfaoszlopokra font paticsfalú juhszííhon vagy az egyébként dohány szárítására szolgáló pajtákban, hodályokbaw.

1

^ Hajdúböszörményben a nagyobb juhtartó gazdaságok a beltelken vagy a tanyán építették fel a többnyire 6x10 m alapterületű, alacsony föld- vagy vályogfalú hodályX. Szarufás szerkezetű kontyolt tetejét náddal fedték. Nem volt ritka a hodály ún. seggenülő változata sem."

6 A Nagykunságban és környékén a tanyákon a kisebb létszámú juhesapat számára gyakran építettek az istálló mintájára készült vályogfalú, többnyire bogárhátú szalmatetővel fedett hodályt vagy juhólat (30. kép). Hasonló felépítések voltak a Sárrét falvaiban alkalmazott birkaszínek is."

7 Hódmezővásárhelyen azokban a parasztgazdaságokban, ahol 50-60 birka volt. a tanyákon rendszerint a házzal szemben építették fel a vályog- vagy vertfalú birkaszínt, melyet náddal vagy cseréppel fedtek. A nádtetejüek rendszerint ágasosszelemenes tetőt kaptak, amely az előbbinél nagyobb teherbírású. Ajtaja két részes, alsó fele egyszárnyú, a felső kétszárnyú, s szélessége is nagyobb, mint a lábasjószágok istállóján, hogy a kifelé haladó birkák könnyebben terelhetők legyenek. Gyakran kaptak kisméretű, nyitott ablakokat is, amiket télen szalmával tömtek be, hogy az épület elég meleg legyen."

s A keleti palóc falvak nagyobb parasztgazdaságaiban az udvaron állási, szilt, ólat építettek a juhok számára. A nyeregvagy bogárhátú szalmatetővel fedett ólak néha vastag, kukoricaszárból készült falat kaptak, vagy a falat karóvázra font sövény alkotta."" 30. kép. Disznóóllal egybeépített, bogárhátú tetővel fedett birkaól, Karcag (Szolnok m.). DÁM László felvétele. 1967.