Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei
15. kép. Sövényből font tyúkólak. Varbóc (1 hatartásával vannak összefüggésben, amely különösen a táj nyugati vidékeit jellemzi."" A Kisalföld déli sávjában már megjelennek azok a lakóházak, amelyek minden helyisége a szabadba nyílik, s ami elsősorban a Középés Nyugat-Dunántúl tájain otthonos."" Itt a lakóház és a különböző rendeltetés gazdasági építmények szerves összeépítése nagy történeti hagyományokkal rendelkezik. A sarvalyi és cscpeji faluásatások azt igazolják, hogy ez a soros, illetve hajlított épületbeosztás és telekelrendezés már a 14-16. században gyakori lehetett. 71 Az Őrségben, Göcsejben is ez az általános, sőt a hajlított és kerített házak a Nyugat-Dunántúl építészetének egyik legfontosabb jellemvonását alkotják/ 2 Gyakran kapcsolódik az istálló a lakóházhoz a Bakonyban és a Balafon-felvidéken, de itt már az is sokszor elfordul, hogy a háznak és az istállóknak nincs közös teteje, a padlások között nincs összefüggés."' A Balatontól délre és keletre a Nagy-Alföldhöz hasonlóan már általános, hogy az istálló önálló épület (9. kép), annál is inkább, mert itt nemcsak a beltelken, hanem pl. Somogyban és Baranyában a megosztott településeken a kertekben vagy a határban is építettek istállókat. 74 Egy múlt század közepén készült Somogy megyei leírás szerint: lehet látni, hogy az istálló is egy fedél alatt van a'háznéppel, dc többnyire mind ez, mind a többi gazdasági épület egy kevéssé távolabb fekszik a lakóháztól, sőt főként a' hegyes vidéken oly hátra van az a' kertben a' gyümölcsösben, hogy csak nagy gonddal, a család egyik tagjának télben, nyárban az istállóban lakása által lehet a" marhákra elegendőképpen ügyelni.""" A beitelkeken a [akóház és a gazdasági épületek többnyire egymás mögött helyezkedtek el, ahol az istálló önálló, a háztól független épület. A lakó- és gazdasági épületek, így az istállók egybeépítése a múlt század végén, a orsód m.). VISKI Károly felvétele, 1932. községrendezések nyomán vált általános gyakorlattá." Az istállók építésénél használt építőanyagok, technikai eljárások, szerkezeti elemek közel állnak a lakóházaknál alkalmazottakhoz, s ez tér- és időbeli elterjedésükre is érvényes. A szerkezeti elemek közül külön figyelmet érdemel az. istállók lepadlásolásának problémája. A Magyar Néprajzi Atlasz adatai szerint a századfordulón Erdélyben, a Felföldön, a Kisalföldön és a Dunántúlon mindenütt általános gyakorlat volt az istállók lepadlásolása. Mennyezet nélküli ólak számottevő mértékben csak az Alföldön terjedtek el, kivéve a Nyírséget és a Bánátot."" Ez minden bizonnyal a tüzelősistállókkal hozható összefüggésbe, hiszen, mint láttuk, azokat sohasem padlásolták le, s ez a gyakorlat egy ideig még az után is fennmaradt, hogy a tüzelősólak kiszorultak a mindennapi használatból. Az istállók padlással való ellátása összefügg a szénatárolás módjainak elterjedésével is. A szabadban való tárolás elsősorban az Alföldre voltjellemző, Erdélyben a Felvidéken és a Dunántúlon általában különböző építményekhez kötődött. 7S Az erdélyi istállóscsürök pajta feletti része az odor mindig szénatároló tér, amit deszkapallókból, esetleg dorongokból készült padlás választ el az istállótól. De gyakori volt Erdély szerte a fonott sövénypadlás, és sokszor készült fiatal, alig karvastagságú bükk, mogyoró és gyertyán husángokból, perjéoő\ is. 79 A padlás általában deszkából készül, melyet a padlástérben a lakóházhoz hasonlóan tapasztassál is ellátnak. Az Alföldön azonban a lepadlásolt istállók menynyezete igen gyakran tapasztott vesző, illetve nád volt. A lepadlásolás elterjedésének mértéke és módja szempontjából igen tanulságos az a múlt század közepén készült Szabolcs megyei összeírás, amely az istállókra is kiterjedt. A legtöbb adat a deszkapadlásra vonatkozik, de
