Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

7. kép. Pitarólas tanya, Karcag (Szolnok m.). DÁM László felvétele, 1968. István a Kiskunságról. Az istállók fala egykor tapasztott sövény vagy nád volt, gyakrabban pedig vert- vagy rakott fal. Ablakuk nem volt, az ajtók száma az istállók beosztásától s a jászlak elhelyezésétől függött. Jellegzetességük, hogy tetőformájuk kontyolt, azaz farazatos, s hogy padlásuk nem volt. A tűzhely itt is az ól közepén vagy az egyik sarokban állott. A tüzet többnyire egyszerűen a földre rakták, legfeljebb csak tűzgödröt, tűzlikat vájtak neki, s azt néha téglával is kirakták. A főzéshez használt bográcsot szolgafára vagy a kötgerendáról lelógó láncra akasztották. A tűzhelyet itt csak nagyon ritkán egészített ki fekvő- és ülőpadka.1 Ez jellemzi a KalocsaiSárköz falvainak szállásain emelt ólakat is, főképpen a 18. században. A múlt század folyamán azonban az ól itt is lakóhelyiséggel bővült, s ezzel ugyanolyan óltanyák jöttek létre, mint Debrecenben vagy a Nagykunságban.

32 Más esetben viszont a századfordulóig élt alkalmazásuk. Hanyik pusztán a gazdák a szántóföldektől elkülönített szállásokon az út két oldalán utcasorban csak istállókat építettek. Falukat földből verték vagy sárgömölyéből rakták. Mennyezetük nem volt. Tetszerkezetük ágasosszelemenes, a nyeregtett náddal fedték, s az oromfalakat vesszőből fonták. A padlón kiképzett tűzhely, vagy az II alakú, vályogból, téglából épített katlan a bejárattal szemben az épület közepén vagy az egyik sarokban épült, fölötte láncon, gamón függött a rézbogrács. A füst az oromzat nyílásain vagy az ajtón távozott.

5

' A fenti példák jól igazolják, hogy a tüzelősólakat sok azonosság jellemzi, de legalább ilyen karakterisztikusak lehetnek az eltérő vonások is. Az architektúráiig és funkcionális eltérések pedig a gazdálkodás, s ezen belül az állattartás strukturális jellemvonásaiból fakadnak. Minderre a legjobb példát a gyakorlatilag teljesen azonos jogállással rendelkező Nagykunság és Jászság szolgáltatják. A két terület gazdasági szerkezetét már a redemptio idején is jelentős eltérések jellemezték. A Nagykunság nagyarányú legeltető, külterjes állattartása extenzív földműveléssel párosult. A települések szerkezetében a kétbeltelkesség csak Túrkevére és Karcagra voltjellemző, de a 18. század második felében már erősen felbomlóban volt.

,J Az állattartás színterei a pusztai legelők, illetve a határhasználtból kivont területek, ahol az állatteleltető szállások majd tanyák létrejöttek. Ezzel szemben a Jászság kertes települései a nagy pusztai legelők hiányában egy, az előbbinél jóval belterjesebb, intenzívebb állattartást valósítottak meg.

55 A kétbeltelkes településszerkezet a múlt század utolsó harmadában kezdett veszíteni jelentőségéből, s szerepét a határban ekkor már egyre szaporodó tanyák vették át. A tüzelősói azonban mind a kertnek, mind a tanyának központi építménye volt. Rendszerint önálló és osztatlan épület, kontyolt, farazatos, padlástalan, náddal fedett tetejét belülről betapasztották. Az ól közepén az ajtó tengelyében, a placcOTi állott a tűzhely, amely nem volt több, mint egy téglával kirakott tüzelőgödör. Többnyire az ajtótól balra a fal mellett képezték ki az istállóban a férfiak hálóhelyét. Hasonlóak voltak a tanyai ólak is."' A nagykunsági tanyák a redemptiót követő években alakultak ki. Az okleveles forrásokban szereplő szál-