Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei
sokon, mezei kertekben vagy a megosztott települések ólas-, aklos-, szérűs kertjeiben teleltették és hizlalták.'" Egy-egy paraszti gazdasághoz több állattartó, teleltető központ is tartozott, melyek a legtöbbször térben is távol estek egymásról. A kalocsai Sárközben pl. az állattartás az ártéri erdei szállásokon, valamint a belső- és külső határbeli szállásokon folyt. A heverő marhát az ártéri szállásokon, a hizlalásra és eladásra szánt állományt a külső határbeli szállásokon, a legértékesebb igás-, fejős- és növendékállatokat pedig a belső határbeli szállásokon teleltették. Istállót mind a külső, mind a belső határbeli szálláson építettek, s azokban rendszerint tűzhely is volt. 17 Hasonló volt az állattartás rendszere más alföldi területeken, illetve mezővárosokban is. Szentesen, ahol a 18. században még gyakori volt a baromudvaros telekelrendezés is, a gazdálkodás központja a városbeli telek, itt tartják istállóban a fejős- és igás állatokat. A határban a távoli szállásokon teleltetik a növendékállatokat és az eladásra szánt állományt, míg a heverő jószágot télennyáron a legelőkön, pásztorok felügyelete alatt tartják. A tüzelősistálló itt a szállások építménye volt. ls A kétbeltelkes vagy kertes települések esetében pl. a hajdúvárosokban az állatállomány döntő hányadát adó heverőjószágot a településtől távol fekvő külső pusztai legelőkön tartották, míg az igázásra, fejesre és eladásra szánt értékesebb részt a belső legelőkön és az ólaskertekben tartották és teleltették. Az ólaskertekhez pedig elválaszthatatlanul hozzá tartoztak a tüzelősólak is. 19 Szintén jellegzetes építménye a tüzelősól az alföldi tanyáknak, különösen ott, ahol a tanyarendszer az állatteleltető szállásokból fejlődött ki. A tüzelősói tehát a határbeli szállások, tanyák, ólaskertek jellegzetes építménye, amely azért kapott tűzhelyet, mert az építmény egyben az állatokat gondozó férfiak lakó- és hálóhelye is volt. A tűz pedig világítást, meleget és főzési lehetőséget biztosított. Az a szokás, hogy a fiatal férfiak hálóhelye nem a lakóház, hanem az istálló volt, a tüzelősólakat olyan vidékeken is általánossá tette, ahol az istállók a beltclken, a lakóház mellett helyezkedtek el. Megvizsgálva a tüzelősólak 18-19. századbeli földrajzi elterjedését, tekintetbe véve azok topográfiai elhelyezkedését is, a következő kép bontakozik ki előttünk (4. kép): 1. A kétbeltelkes településekhez nem szükségszerűen kapcsolódik a tüzelősistálló. E településtípus földrajzi elterjedése jóval szélesebb kör, mint a tüzelősóié, mely utóbbi csaknem kizárólag az Alföldre korlátozódik. 2 " 4. kép. A tüzelősólak elterjedése a Kárpát-medencében. Tüzelősói: I. ólaskertben, 2. beltelken, 3. tanyán, 4. ólaskertben és tanyán
