Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

A veremépítmények esetében külön gondot jelent az épületbe való bejárás, hiszen az építmény padlózata gyakran 120-150 cm-rel is mélyebben van, mint az udvar járószintje. Ezt egy enyhe lejtésű gádor segítségével oldják meg, melynek hosszúsága gyakran meghaladja a két métert is. Ezt a bejáratot természetesen védeni kellett a csapadéktól, hogy a víz be ne zúdulhasson az épület belsejébe. Ezért a gádor mindig fedett, s oldalát is falazattal látják el. A földólak többnyire egyosztatúak (3. kép) és két-háTüzelősólak A sok archaikus vonást hordozó földólat, és az azzal szoros genetikai összefüggésbe hozott tüzelősólat GYÖRFFY István és BÁTKY Zsigmond olyan nomád hagyatéknak tekintette, melyet őseink keleti hazájukból hoztak magukkal. Közös vonásuk, hogy egyiknek sincs padlásuk, és a tűz kipattanó szikrái ellen a héjazatot belülről tapasztják, nincs kéményük, továbbá a bejárati ajtó az épület közepén nyílik.

u Eredetelméletüknek el3. kép. Földói alaprajza és metszetei, Debrecen rom állat befogadására alkalmasak. A jászlat vagy a bejárattal szemközti fal, vagy az egyik oldalfal mentén helyezték el, de ismerünk példát arra is, hogy a két rövidebb végfal mellé állított jászolhoz két-két szarvasmarhát is köthettek. A deszkából készült jászol a földólakban nagyon ritka. A Nyírségben pl. a jászolnak nincs alja, falát a földbevert sűrűn egymás mellé állított karók vagy karóvázra font sövényfal alkotja. A jószágot a jászol falát vagy vázát alkotó karók tetejére fektetett prémfcíhoz kötik, melyekbe lyukat fúrnak vagy abba vasból készült karikát fűznek.

15 Pac (Hajdú m.). BALÁZS György felmérése. lentmond az, hogy a 18. századot megelző korszakokból a történeti forrásokban egyetlen tüzelősóira utaló adatot sem találunk, és nem kerültek napvilágra az istállóban való tüzelésre utaló nyomok az archeológiai leletekben sem. Feltételezhető tehát, hogy a tüzelősólak elterjedése szoros összefüggésben áll az Alföldnek a 16-17. században kialakult sajátos gazdasági rendszerével, amit az önellátó földművelés és az árutermelő állattartás jellemzett.

15 A 15. századtól kezdve ugyanis az alföldi mezővárosok elsősorban a szarvasmarhatartásra és kereskedelemre specializálódtak. A piacra nevelt sőremarhát bérbe vett, vagy más módon megszerzett pusztákon, szállá-