Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

istállóban nem tüzeltek, ha nagyon hideg volt, trágyával, szárral körülprimözték. Ilyen volt az elején nyitott ökörszín is, amelyben jármos ökrök teleltek. Ezeknek az árnyékaljáknak zárt épületté, istállóvá alakulása tehát napjainkban még a szemünk előtt megy végbe."'

1 A néprajzi, régészeti és történeti adatokat alátámasztják az építmények megjelölésére használt szavaink etimológiáját is. Az ól honfoglalás előtti bolgár-török eredet, s bizonyosan fedett, földbe mélyített vagy fennálló falú épületet jelentett. A 13. század végén már feltűnik nyelvemlékeinkben az olasz eredetű istálló is, mint lovak számára emelt fedett épület, s korai szláv átvétel az istálló jelentésben is használt pajta szavunk.

7 Tanulságos a népnyelvben mindmáig használt terminológiák földrajzi elterjedése is. Az ólat a Tiszántúl középső és északi tájain, valamint a Felföldön használják, az istálló a Kisalföldön, a Dunántúlon, Bácskában és Bánátban használatos, míg Erdélyben az építményt pajtának nevezik/ Nagyságuk, beosztásuk, a lakóházhoz és más építményekhez való viszonyuk rendkívül változatos, ami az egyes paraszti gazdaságok vagyoni helyzetétől, a tartásmód igényeitől, a helyi hagyományoktól függött. részben a természetföldrajzi adottságokban, részben gazdasági és szociális viszonyokban keresendők. A laza homokos talajon kis ráfordítással könnyű volt ezeket a kezdetleges épületeket megépíteni, s ezért természetes, hogy a parasztság szociális szempontból legnehezebb helyzetben él rétege gyakran fordult ehhez a megoldáshoz.'' A lakóháznak vagy ólnak készített épületek közös vonása, hogy a falat csaknem teljes magasságában a földbe mélyítik, de mivel a gödör könnyen omló oldalait amúgy is béleléssel kell ellátni, az épület alacsony, s rendszerint igen archaikus technikával készült, a földfelszín fölé emelkedő falat is kap. Ennek anyaga és technikája a legtöbbször favázas sövény, dorong, ritkábban nád vagy kóró, de a Kiskunságból ismerünk zsombóval, azaz gyeptéglával kirakott falú földólakat is.

1

" Az épület csaknem minden esetben favázzal rendelkezik, amely a gödör négy sarkába állított ágasokból, sarok-ágasokból, valamint a bejárat két oldalán elhelyezett vastagabb karókból áll, amit felül koszorúgerendával kötnek össze." A földólak a veremlakásokhoz hasonlóan csaknem kivétel nélkül ágasos-szelemenes tetőszerkezetek. Ez 2. kép. Földólak a falu szélén, Nyíradony (Szabolcs m.). TAGÁN Galimdsán felvétele. 1933. Földólak A Nagyalföldön, mindenek előtt a Nyírségben és a Kiskunságban még századunk első felében is általános gyakorlat volt a csak néhány számosállattal rendelkező szegényparasztság körében földbe mélyített verem-, putri-, földalak, földistállók alkalmazása (2. kép). Az Alföldnek ezen a tájain maradtak fönt a legtovább a földbevájt lakó- és gazdasági építmények, melynek okai még azokon a tájakon is általános, pl. a Nyírségben vagy a Hajdúságban, ahol pedig a múlt században már a szarufás tetőszerkezet volt az uralkodó forma a fennálló falú építmények esetében. A szeleméit a két végfal középpontjába állított ágasok, szelemenágasok hordozzák, s ez támasztja alá. ez hordozza a héjazatot is. A fóldólak sohasem rendelkeznek padlással, a tető belső felületét azonban gyakran tapasztassál is ellátják, hogy ezzel megakadályozzák az épületet borító föld, homok lehullását, lepergését.

12