Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Mendele Ferenc 1934-1994

Mendele Ferenc 1934-1994 Született Beremenden, egyetemi tanulmányait 1953-58 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte, ezt követően mintegy két évig az egyetem munkatársa. 1960-tól haláláig az Országos Műemléki Felügyelőségen dolgozott. Ezek a száraz adatok azonban semmit sem árulnak el abból, hogy ki volt Mendele Ferenc. És itt kénytelen vagyok személyes hangra váltani, mert nyilvánvaló, erre a kérdésre mindenki más és más választ ad, mint ahogyan tették ezt az eddigi megemlékezések is. 1967-ben, frissen végezve a Néprajzi Múzeum Falumúzeum osztályára - a Szabadtéri Néprajzi Múzeum előzményéhez - kerülve ismertem meg, és kötöttünk barátságot. Ott és akkor a Falumúzeum építészeti munkálatait indította be, irányította valamilyen megbízás alapján. Első, vele kapcsolatos élményeim közé tartozik a kispaládi ház felmérése, falkutatása. Inkább tapasztalni, és a mérszalag végét tartani voltam ott. építésztechnikus kollegáim betanításával foglalkozott. Nem mondom, mikor már a negyedik-ötödik manuálét tépte szét, kolleganőm a következőt sűrű könnyekkel öntözte, de azután olyan helyszíni felmérések kerültek ki a keze alól, melyeknek azóta se nagyon lehet mását találni a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében. De nemcsak az építészeket kellett „betanítani", utólag visszagondolva, egyes jeleneteket felidézve, nem kevesebb fáradtságába került a Falumúzeum körül bábáskodó néprajzosokban, azaz bölcsészekben, valamiféle építész szemléletet kialakítani. Ez nem mindig sikerült, de én vallom azt. hogy ha egyáltalán fogalmam van arról, mi az épület, neki köszönhetem. A népi építészet iránti elkötelezettsége közvetlenül VARGHA Lászlótól ered, aki ez esetben sajátos közvetítőszerepet játszott. Műegyetemi ténykedése a GYÖRFFY István által a Néphagyomány és a nemzeti művelődés címen megfogalmazott program valóra váltását segítette elő, és VARGHA László tanítványa MENDELE Ferenc az. aki a megfelelő helyen, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban a gyakorlatban megvalósítja GYÖRFFY István elképzeléseit, mint ahogyan mondja, a „néprajzi műemlékek' megmentését. Tette ezt mint építész és mint „hivatal". Az első falusi épülethelyreállításokat tervezte és hozzátehető, vezette is a munkálatokat messze a „tervezi művezetés" leírásain túl. Nagy újdonság volt akkor például a nagyvázsonyi Schumacher-ház helyreállítása, és élmény, ha ennek részletei és eredményét az szakszerű bemutatásával ismerhettük meg. De ugyanilyen tanulságos volt más munkáinak megismerése, annak az épület és az építész közötti személyes viszonynak a megtapasztalása, mely őt és munkáit jellemezte, és ami egy-egy hollókői séta vagy mondjuk a csempeszkopácsi templom közös megtekintése után - gondolom nemcsak nekem — a közvetlen látnivalón túli tanulságokat szolgáltatott. A Falumúzeum indulását kivéve soha sem voltunk közvetlen kollegák, de különböző bizottságokban, megbeszéléseken, tanácskozásokon bel- és külföldön, és egyes időszakokban mindezeken túl, baráti körben is, meglehetsően sok időt töltöttem társaságában. Legjobban a közös utazásokat szerettem. Ezek akár Svájcban, Németországban, vagy a Balaton-felvidéken egyszerre voltak számomra az ismeretszerzés kitűnő alkalmai és egyéniségéből adódóan valamiféle szakmai kalandok, a közös megismerés olyan alkalmai, amikor egyik fél sem tudja mit adott és kapott, csak azt, hogy gyarapodott. Bizonyára én voltam az, aki többet nyert az ilyen alkalmakon. És ilyenkor, a belföldi utainkon tapasztalhattam azt is meg, hogy mint „hivatal" hogyan működött. Láthatatlan, majd pályájának felfelé ívelésével mind láthatóbban műemlékek százai köszönhették neki megmaradásukat, megújulásukat - ekkor már nemcsak a „népiek", hanem mások is. akár közvetlenül, tervezőként, mint pécsi, simontornyai, dunaföldvári munkái, vagy közvetve, hivatali a „hatalmával" biztosított forrásokon, lehetőségeken keresztül. De azt is láthattam, hogy gyakran még az ilyen „kézzelfogható" ösztönzésre sem volt szükség, elegendőnek bizonyult az a lelkesedés, amivel egy-egy ügyet fel tudott karolni és kivételes képessége ennek a lelkesedésnek a felkeltésére. Sajnos, a „hivatali" tevékenység túlzottan le is kötötte, kevesebb ideje maradt saját munkájára, barátaira. És mikor úgy tűnt, újra visszakapjuk, egyik napról a másikra örökre elveszítettük. Távozása óta megemlékezések, a helyreállításait bemutató kiállítás és ennek katalógusa igyekezett számba venni szerteágazó szakmai tevékenységét, Mendele Ferenc munkásságát. Ezért éreztem indokoltnak és fontosnak, hogy inkább Mendele Feriről szóljak, mert az alkotások még fenntmaradnak, de a szubjektum, az ember emléke hamar szertefoszlik. Remélem e pár sor ennek megőrzéséhez járul hozzá... Balassa M. Iván