Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Szolnoky Lajos 1923-1994

Szolnoky Lajos 1923-1994 Debrecenben született 1923. január 4-én. Itt a református kollégiumban érettségizett, 1945-ben a jogi karon abszolvált, majd a néprajz szakra iratkozott be, s 1947ben tett doktori szigorlatot. 1948-ban a budapesti egyetem Magyarságtudományi Intézetében tanársegédként dolgozott. A budapesti Néprajzi Múzeumba nyugdíjazásáig egyetlen munkahelyére 1949 júniusában, a népi kisipar gyűjtemény muzeológus kezelőjeként került. A múzeum Magyar Osztályát 1960-tól vezette, 1966-tól az intézmény főigazgatóhelyettese volt. Kandidátusi értekezésében a kender és len feldolgozásának és eszközanyagának történetét foglalta össze (1966). Szolnoky Lajos Budapesten hunyt el 1994. január 26-án. Szolnoky Lajos munkásságának fő vonulatát a kender, len és gyapjú feldolgozásának történeti néprajzi vizsgálata jelentette, s a téma monográfiáján (1972) kívül a Magyar Néprajz harmadik, kézművesség kötetében (1991) összegezte kutatási eredményeit. Jelentős volt szerkesztői tevékenysége is, hiszen 1954-1976 között a múzeum periodikáját, a Néprajzi Értesítőt szerkesztette. A néprajzi muzeológia aktív tagjaként vett részt a Magyar Néprajzi Társaság munkájában is (1951-1957 titkár, 1957-1972 választmányi tag), 1982-ben kapta meg a Györffy István emlékérmet. A változásvizsgálatokra, az új muzeológiai feladatok megoldására mindig kész Szolnoky Lajos egy eddig kevésbé méltatott tevékenységkörére irányítjuk a figyelmet: a népi építészeti vizsgálatokra és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre) tudományos elkészítése, szervezése terén végzett munkájára. Az 1950-es években egy új falu, a Hajdú megyei Ebes kialakulását kísérte figyelemmel. Majd a rodopei ház (Bulgária) vizsgálatával foglalkozott. Később a Zemplén megyei Vajdácska udvari építményeiről írt tanulmányt. Az 1960-as években a „falukutatás" néven ismert népi építészeti felméréseket szervezte, s közel ötven kutatóponton gyűjtött, főként Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Veszprém, Baranya és Zala megyékben. Sokoldalú tereptapasztalatait gyümölcsöztette az 1962-ben megalakult „Magyar Szabadtéri Múzeum Operatív Szakbizottság"ában is. 1967 elején, a Néprajzi Múzeumon belül megalakult Falumúzeum Osztály szakmai felügyeletét 1970-ig látta el főigazgatóhelyettesként. Szolnoky Lajos Barabás Szolnoky Lajos Dudás Miklós görög katolikus püspökkel a mándoki fatemplom előtt (1967)